Olaszországi utunk során összesen 2559 km-t tettünk meg, aminek utolsó nagyobb állomása Pisa (tölcsértorkolat) volt. Nem volt pisai térképünk, nem tudtuk merre az arra. Legyünk ösztönösek! Első lejárat az útról: "Ne! Ez olyan külváros-féle". A második a repülőtér felé vezetett. A harmadik az utolsó lehetőség volt. Aztán csak mentünk, amerre vitt az út, az utcák meg egyre szűkebbek lettek. Leparkoltunk. "Most merre?" "Menjünk a turisták után. :)" Rövid séta után egy térre értünk. A térre! A Csodák mezejére - Campo dei Miracoli.
Ott volt előttünk a szép zöld gyep közepén a székesegyház - Duomo Santa Maria Assunta. Ettől balra áll a keresztelőkápolna. Bejárataik egymásra néznek.
A székesegyház mögött húzódik hosszan a temető téglalap alapú fedett kerengője, aminek a közepén nyitott díszkert zöldell. Ez a Camposanto, a szent mező. Nem a díszkert a temető, hanem a körüljáró, amin a látogatók járnak. És nem voltunk kevesen!
Nagyon meleg volt. Az emberek, ahogy az árnyék járta körül az épületeket, úgy mentek ők is vele együtt. A fűben heverésztek. Legjobb volt benn hűsölni valamelyik épületben. Nekem legjobban a keresztelőkápolna tetszett, Zolinak a Camposanto. Aki idelátogat ne sajnáljon belépőre kiadni, bár nem olcsó. Olyan jegyet vettünk, amivel bemehettünk a fentieken kívül még két múzeumba.
A harangtoronyba - campanile - nem vettünk külön jegyet. Magas volt, tériszony, sok lépcső, és csak meghatározott időpontban indult vezetés. De jól megnéztük! Tényleg nagyon ferde, amit a harangház ellenirányú építésével próbáltak "kiegyenesíteni". Nagyon jó képeket készítettünk!
Pisaról először a ferde torony jut eszünkbe, ami tényleg fantasztikus, hogy még áll. De számomra sokkal érdekesebbek a körülötte lévő épületek. Egészen más volt ezt az egészet élőben látni, ami nem mondható el mindenről. A város más részein is van még látnivaló, de ehhez egy nap nem elég.
Ahogy Toszkána megismeréséhez sem elég öt nap, és belőle sem elég öt nap. Belekóstoltunk és igencsak ízlett.
Sok kirándulás van már mögöttem, ami által új dolgokat ismertem meg, gazdagodtam, elraktároztam. Van hely, ahova visszavágyódom, és némelyik csak erőpróba volt. Persze mindegyik formálja az embert.
És volt ez az út, ami nekem ennél sokkal-sokkal többet jelent!
Mondtam a családnak, hogy elkövetkező születésnapjaimra csak egy tábla csokit kérek. Na jó! Levendulásat!
Ja! .
A lehető legjobbakat!
Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése