Július 13., szombat. 9.30-kor keltünk, és tanakodtunk, aznap mit csináljunk. Volterrát már ismertük. Elővettük a térképet. Nem kellett sokat gondolkodni: látni akartuk a tengert, tehát: irány Cecina! Már jól kiigazodtunk a táblákon, megszoktuk az ottani közlekedést, ami igen lendületes. Amiért itthon már dudálnak, öklöt ráznak, beszólnak, mutogatnak, azt ott lazábban kezelik. Egyiket sem tapasztaltuk. Felvettük a ritmust, és azt kellett látnunk, hogy ez nagyon rendben van.
Dél körül indultunk Cecinaba, a tengerparti nagyvárosba. Az ember idegen helyen legjobban teszi, ha ösztönös. Ez tényleg segít! Leparkoltunk. Ez is egyszerű - most már. Ha fehér a vonal, akkor nem fizetős. Kivéve, ha van más tábla. Ha sárga, kék, akkor fizess! De ezt sem kezelik őrült szigorúsággal. Nem áll kint őr, nem jön oda hozzád senki. Nincs az az idegeskedés, mint pl. Kecskemét belvárosában.
Megnéztük a térképet, ami szerint a tengerpart még kb. 4 km-re volt a parkolótól, így tovább indultunk a város tengerparti része felé. Ez Cecina Mare. A szállodák, apartmanok, lakóházak környékén lehetetlen megállni, de van egy nagy ingyenes parkoló sorompóval a tengerpart közelében. Lesétáltunk egy árnyékos kikötői úton a tengerhez. A sövény leanderekből van. Gyönyörűek, mindenhol vannak. Vadon, a hidak lábánál, az út mentén, a kertekben.
Leértünk a végeláthatatlan partra, a Földközi-tenger beltengeréhez a Ligur-tengerhez. (De az is lehet, hogy ez már a Tirrén-tenger.) Mit mondhat erre a látványra a szántókhoz szokott egyszerű ember? Nem tudsz betelni vele! A víz kellemes, és annyi érdekes kavics! Nem lehetett ott hagyni őket!
Befejező rész következik.
A lehető legjobbakat!
Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése