Kéztorna

Összegyűjtöttem néhány mondókát a kéz tornáztatására.

Ujjaimat mutogatom,

közben vígan mondogatom:

kifordítom, befordítom,

fölfordítom, lefordítom,

zongorázok, furulyázok,

erősebb lett a kezem,

a tornát befejezem.

Nyisd a kezed,

zárd ökölbe,

forgasd a csuklód körbe-körbe,

tapsolj kettőt,

csapj a térdre,

engedd a kezed le a mélybe.

Mit csinál a kis kezem?

Simogat kedvesen,

ütöget mérgesen,

csiklandoz viccesen,

csipked hegyesen

táncol ügyesen.

Mit csinál a kis kezem?

Te is tudod, mondd velem.

Hüvelykujjam korán kelt,

ablakon kopogtatott,

a négy szomszéd kiugrott,

s köszöntötték: Jó napot!

Itt a kezem: jobb és bal,

összeverem, megszólal.

Itt a kezem: bal és jobb,

most kell vele tapsolnod.

Ez a szemem,

ez a szám,

ez meg itt az arcocskám.

Jobbra, balra két karom,

ha akarom, forgatom.

Két lábamon megállok,

ha akarok, ugrálok.

Lassan forog a kerék,

mert a vize nem elég. (csukló)

Gyorsan forog a kerék,

mert a vize már elég. (mutatóujj)

Esik eső, fúj a szél,

nyírfa ága összeér.

Újra össze, újra szét,

rajta-rajta most elég. (fej felett a kéz, lengedez, majd leereszteni)

Húzzuk a szekeret,

forgatjuk a kereket,

vezetjük az autót,

becsapjuk az ajtót.

Hüvelykujjam korán kel,

minden ajtón bekopog.

felkelnek a szomszédok,

köszönnek, hogy: Jó napot!

Egyedem-begyedem, ez az én tenyerem.

Öt kis fürge ujj van rajta,

bemutatom őket sorba.

Hüvelykujjam itt az első,

mellé másik, ez már kettő.

Össze-szét, össze-szét,

körbeforog a kerék. (ujjak nyitogatása, csukló forgatása)

Középső ujjam a leghosszabb (megj.: a többit ne csukd le!)

nem csinálok semmi rosszat!

Össze-szét …

Erre gyűrűt fogok húzni,

ezt a kicsit gyorsan nyújtsd ki.

Össze-szét …

Sokat tud az én kezem,

sokat tud az ujjam.

Benne mindféle régi,

s mindenféle új van. (! bal hüvelykujjat a jobb mutatóra, jobb hüvelykujjat a bal mutatóra, váltogatni)

Tettünk-vettünk, serénykedtünk,

építettünk, szépítettünk.

Megpihen a két kezünk,

elégedett a szívünk.

Hüvelykujjam almafa,

mutatóujjam megrázta,

középső ujjam összeszedte,

gyűrűsujjam hazavitte,

a kisujjam mind megette,

megfájdult a hasa tőle.

Megmásztam öt hegyet,

egy dundit, egy keskenyet,

egy magasat, egy ékeset,

egy egészen kicsikét,

nekem ennyi épp elég.

Megfogtam egy magocskát,

fúrok neki lyukacskát.

Beleteszem,

betemetem,

gereblyézem,

öntözgetem.

Megsüti a napocska,

kibújik,

nő a szára,

ekkor a szél megfújja,

elrepül a magocska.

Csepereg az eső, (körömkocogtatás a padon)

szitál, (nyújtott ujjak zongoráznak)

esik, (két mutatóujj felváltva)

villámlik, (kéz a fej fölé)

lecsap. (lecsap)

Kicsi mag a föld alatt, (két ököl együtt)

napsugarat hívogat,

ha a tavasz közeleg,

pici csíra növöget, (mutatóujj)

kapaszkodik a gyökér,

kis növényke fényre ér. (zárt tenyér)

Nő a szára, levele, (zárt tenyérrel kar felfelé)

nyújtózkodik fölfele,

bimbót ringat, (zárt ököl)

szirmot nyit,

illatával beborít. (ujjak nyitnak)

 


A lehető legjobbakat! 

Kata

Felkészült az iskolára?

Iskolaérettnek tekinthető az a kisgyerek, akinél kialakult olyan biológiai, pszichológiai és szociális érettség, mely alkalmassá teszi őt az iskola elkezdésre, az iskolai életre. Megérti és elfogadja ezt a számára új helyzetet. Miről van szó?

Felsorolom, mi jellemzi az iskolára felkészült kisgyereket:

- Elkezdődik a fogváltás, a test aránya megváltozik.

- Kialakul az oldaliság (laterizáció), melynek hatására válik a mozgás összerendezettebbé, finomabbá, a gondolkodás pedig magasabb szintűvé. 

- Elemi mozgásokat végrehajt: kúszás, mászás, szökdelés, járásmódok, keresztező mozgások, stb. Végtagjait egymástól függetlenül tudja irányítani. Mozdulatokat, mozgássorokat leutánoz.

- Jó az egyensúlyérzéke. 

- Általánosan tájékozott: személyes adatok, név, lakcím, életkor, család, napszakok, napok, évszakok, színek, saját környezet.
- Tájékozódik saját testen, tudja az irányokat térben, síkban.

- Egyre kevesebb segítséget igényel az önellátásban (cipőkötés, öltözködés, kézmosás, étkezés, zsebkendő használata, stb.). 
- Új helyzetben nem igényli a szülők jelenlétét.

- Igyekszik beilleszkedni, elfogadja a feladathelyzetet, betartja a szabályokat, kialakul a feladattartás. - Motivált, érdeklődő. Képes elmélyülni feladatokban. Képes önkontrollra és tűri a monotóniát.

- Képes önálló problémamegoldásra.

- Bizalommal fordul a felnőttek felé. Közösségben vannak kapcsolatai, játszik.

- Kialakul a szándékos figyelem, kizárja a felesleges információkat, koncentrál.

- Rövid távú memóriájának kapacitása növekszik, tároláshoz, előhíváshoz saját módszereket alkalmaz.

- Felismeri a rész és egész viszonyát (pl. ki tud egészíteni egy hiányos rajzot), az alak állandóságot (egy alakzat elfordítva is ugyanaz). Meg tudja különböztetni az alakot a háttértől. Két hasonló formáról el tudja dönteni, hogy azonosak-e. Meglátja a különbséget.
- Mennyiségi műveleteket végez eszközökkel, esetleg elvontan is (eszközök nélkül, fejben), a hatos számkörben jól tájékozódik.

- Képes ábramásolásra, ábrázolására (pl. emberalak részletesen), vonaltartásra, mintakövetésre, nem idegenkedik az író-rajzoló tevékenységtől.

- A hangokat meg tudja különböztetni egymástól.

- Hangképzése tiszta, a hangok érthetőek.

- A hallott számsorokat, összetett mondatokat el tudja ismételni. 

- Képes halott történet visszaadására (Folyamatos, sorrendben helyes, pontos vagy hiányos, saját elemeket sző bele (konfabuláció)? )

- Képes önállóan mesélni egy képről (mondatalkotás, összefüggések, szókincs, relációszókincs, árnyalt kifejezés).

- Képek rendezésével történetet tud kirakni (időrendi, ok-okozati sorrend), el tudja mesélni. 

- Képes mondatokat befejezni (pl. A kutyának négy lába van, a libának ....).

Sok dolgot kell tudnia egy iskolába készülő kisgyereknek? 

Nem. Rengeteget. 

Gondoljunk csak bele! Ez hatalmas ismeretanyag. Nagyon sok és rendszeres munka kell ahhoz, hogy egy kisgyerek a születésétől kezdve ennyi területen jártasságot szerezzen. Ideális esetben az otthoni környezetben, majd intézményi keretek között a sok-sok szabad és irányított játékkal, játékos feladattal élményszerűen és észrevétlenül tanulja ezeket.

Írásomban nem térek ki az egyéni különbségekre, a speciális helyzetekre, az óvodai és iskolai környezetre és azon többi tényezőre, melyek egy kisgyerek életét, képességeinek kibontakoztatását befolyásolják. 

Írásom tájékoztatás a téma iránt érdeklődők számára.

A lehető legjobbakat! 

Kovácsné Dávid Katalin

fejlesztőpedagógus

Iskolaérettségi vizsgálat

Dióhéjban az iskolaérettségi vizsgálatról. A vizsgálat megmutatja, hogy milyen fejlettségi szinten állnak egyes, az iskolai előrehaladás szempontjából kritikus készségek. 

Melyek ezek a területek? A szocialitás, az írásmozgás-koordináció, a tapasztalati összefüggés-megértés, a beszédhanghallás, a tapasztalati következtetés, a relációszókincs és az elemi számolás. 

A vizsgálat számos területet felölel és kiegészülhet más megfigyelésekkel, feladatokkal is, ezért nem egyalkalmas találkozás. A vizsgálatban résztvevő kisgyerek életkora - egyéni hozzáállása - sem enged meg egyszerre ekkora terhelést.

Az egyes területekről röviden:

Szocialitás

Képet kapunk a szocializációs képességekről: udvariassági szokások, együttműködési és alkalmazkodó képesség, önbizalom, erkölcsi érzék, feladatvállalás és -tartás, stb.

Írásmozgás-koordináció

Ábramásolás a feladat. A formák kivitelezése a vizuális észlelésre, a szem-kéz koordinációra és a finommotorikára épül. A részletek utalnak a részképességek fejlettségére is. 

Tapasztalati összefüggés-megértés
A dolgok közötti összefüggések meglátását mérhetjük, mely - többek között - a szókincsre, a logikus gondolkodásra és a szövegértésre is utal. Pl. Ha megbotlunk, eleshetünk. De nem mindig, nem biztos, csak akkor, ha, stb.

Beszédhanghallás

Két képet mutatok. A képeken két különböző dolog szerepel, de megnevezésükben nagyon hasonlóak, pl. pont-bont. Arra kell rámutatni, amelyiket kérem. Ezzel a hallási észlelést, differenciálást és a hallottak értelmezését (szóértést) figyelhetjük meg. Ennek nagy szerepe van a későbbi betű-hang megfeleltetésnél, ami az olvasástanulás egyik alapja (itt), a szövegértésnél, a helyesírásnál és a nyelvtanulásnál is. A beszédhanghallás bizonytalansága a feladat során jól megfigyelhető, sok esetben egyértelműen megmutatkozik a kompenzálás is.

Tapasztalati következtetés

A kisgyerek tapasztalataira épül a feladat. Állítunk valamit, amiből levezethető, amiből következik egy újabb, az előzőre épülő állítás (deduktív gondolkodás). 

Relációszókincs

A dolgok egymás közötti viszonyának - téri, idői, hasonlósági, mennyiségi kapcsolatok - megértését, beszédben történő használatát vizsgáljuk. Pl. fent, lent, elé, előtt, közé, között, felvág, levág, stb.

Elemi számlálás, számolás

Először nézzük meg, mi a számlálás és a számolás között a különbség. A számlálás, amikor pl. megszámláljuk a tálban lévő almákat vagy egymás után soroljuk a számokat növekvő sorrendben. A számolás már műveletvégzés, pl. összeadás, kivonás. Méréskor sor kerül számlálásra, műveletekre pálcikákkal, számképfelismerésre, számolvasásra.

A leírt vizsgálaton túl szükséges megismerni az adott kisgyerek testi érettségét, motoros képességét, pl. állóképesség, járásmódok, tájékozódás térben, stb. Az értelmi képességeit, pl. szeriális emlékezet, szándékos figyelem, stb. Az érzelmi, akarati képességeit, pl. feladattudat, szabálytudat, önfegyelem, stb. Így kaphatunk teljes képet. Ha szükséges, egyéni fejlesztési terv kidolgozása és rendszeres fejlesztő foglalkozás javasolt.

 

A lehető legjobbakat! 

Kovácsné Dávid Katalin 

fejlesztőpedagógus

A fejlesztőpedagógus megítélése - gyerekszemmel

Úgy adódott, hogy egy napon, ugyanabban az osztályban két órát helyettesítettem. Öten ismertek, mert hozzám jártak fejlesztésre, a többiek csak látásból. Fizika órán az egyenes vonalú egyenletes mozgást szemléltettem, földrajzon a trópusi esőerdők szintjeit rajzoltuk.
Az egyik fiú megkérdezte:
- Akkor tanárnő fizika-földrajz szakos?
- Nem.
- Akkor?
- Fejlesztő vagyok.
- Akkor már értem!

Szerintem ez a szakmám egyik legnagyobb, legaranyosabb elismerése.
 
A lehető legjobbakat! Kata

Az olvasás alapja

„A gyermek lelke tiszta lap.

Gondold végig, mivel írja tele a könyv, melyet kezébe adsz.”

/Móricz Zsigmond/

  

Az olvasásról néhány gondolat

Szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek az olvasás hátteréről, az olvasási és szövegértési képességek fejlődéséről. Felmerülhet a gondolat, hogy „az én csemetém még csak most született”, vagy „még csak fél éves, ez a téma minket még nem érint”. De látni fogjátok, hogy az olvasáshoz szükséges képességek fejlesztése nem az iskolában, hat-, hétévesen kezdődik, hanem sokkal-sokkal hamarabb, a hangok tanulásánál.

 Néhány mondatban, leegyszerűsítve bemutatom, hogyan vagyunk képesek olvasni. Az olvasáshoz két agyi rendszer összehangolt működésére van szükség. Ez a két rendszer a hallási és a látási feldolgozó rendszer. A hallási feldolgozó rendszer felelős a beszédhangok elkülönítéséért. A látási feldolgozó rendszer az írásrendszer elemeinek, a téri és vizuális információknak a feldolgozását végzi. Olvasás során a két agyi rendszer által fogadott vizuális és akusztikus ingereket az agy megfelelteti egymással, a hangot a betűvel, a betűt a hanggal egyezteti. Ha a hang és betű „egysége” létrejön, akkor képes a gyermek kimondani az olvasottakat.

A beszédészlelés, vagyis a hallás teszi lehetővé számunkra a hangok, hangsorok felismerését, ez az alapja a betűtanulásnak, ami az olvasástanulás egyik lépcsője. A beszédészlelés már születésünkkor elkezdődik. Ennek legősibb formája a dajkanyelv, mely nem csak a hangokat, a szavakat, a nyelv jellegzetességeit közvetíti a gyermek felé, hanem érzelmi tartalmat is hordoz, ami elősegíti a beszéd és a mentális képességek fejlődését is. Ez segít az olvasottak átélésében, átérzésében, hangos olvasás során pedig az érzelmi töltés közvetítésében, visszaadásában.

Hosszú és fokozatos folyamat, amíg az értő olvasás kialakul, amíg a betűkből összeállnak a szavak, majd készségszintre fejlődik az olvasás. E folyamat során nélkülözhetetlen a hangok és szótagok felismerése, a szavak elemekre bontása, a szó kezdő betűjének elkülönítése, adott hanggal szavak felsorolása. A szótagolás teszi lehetővé, hogy a szavakat kisebb egységekre bontsuk, ezáltal a szóban lévő hangokat felismerjük. A hangokra bontás képességének stabilizálódása a sikeres olvasástechnika alapja, mert így a gyermek a látott betűket biztonsággal és rutin-szerűen képes megkülönböztetni és a hozzá tartozó hanggal egyeztetni.

A hangokkal való műveletek képességét az iskolába érkező gyerekek még nem teljesen birtokolják, ennek kialakulása egyéni érés eredménye is. Egy felmérés szerint az iskolába érkező gyerekek 46 %-ánál működik optimálisan a beszédhanghallás. 47 %-nál kevés a hibaszám, 7 %-nál több beszédhang felismerése is problémát jelent. A harmadik évfolyam végére 96 %-nál optimális a beszédhangok felismerése.

A beszédtanulás első színtere a család, a kisgyerek első kommunikációs tapasztalatait itt szerzi. A családon belül az édesanyának van a legnagyobb szerepe a beszédtanításban, hiszen - általában – a kisgyermek első hónapjait legszorosabban vele éli át, tőle tanulja az anyanyelv szavait, s így fejlődik beszédértése. A kisgyerekek számára nagyon fontos az édesanya érintése, arca, hangja. Már újszülött korban felismerik a kicsik édesanyjuk hangját, és meg tudják különböztetni másokétól. Nagyon fontos, hogy a kisgyermekkel születésétől kezdve beszélgessenek. A spontán beszélgetések, az életkornak megfelelő magyarázatok, a képeskönyvek együttes lapozgatása, a mindennapi tevékenységek elmesélése mind természetes módon, többé-kevésbé tudatosan fejleszti a kisgyermek szókincsét, finomítja a beszédértését. Ez játékosan fejleszthető is, de mindig igazodni kell a gyermek életkorához, aktuális érdeklődéséhez. Ehhez számos nagyon jó könyv lehet a szülők segítségére, pl. szöveg nélküli könyvek, mondókás könyvek. Említhetem az internetet is, ahol nagyon sok oldal foglalkozik a kisbabák korai fejlesztésével, és ehhez segítséget is adnak, pl. mondókákat, játékötleteket, okos baba, tudatos szülő, logopédia.

Az, hogy valaki olvasóvá válik vagy nem, az nem akkor dől el, amikor megtanul olvasni. Sokkal korábban elkezdődik az olvasóvá nevelés, a könyvekkel való első találkozáskor, a gyerekek pár hónapos korában, amikor tapintja a könyvet, megérzi az illatát. Fontos, hogy ez a találkozás ne alkalmi legyen, hanem folyamatosan, nap nap után, valamilyen rendszer szerint találkozzanak a kicsik az olvasás örömteli és egyre izgalmasabb élményével. A mesélés bővíti a gyerekek szókincsét, fogalmi rendszerét, aminek nagy jelentősége lesz az olvasottak megértésénél. Egy-egy nem ismert szó miatt nem veszíti el a történet fonalát az, akinek gazdagabbak az ismeretei. Nem marad le. A mese továbbá tanít koncentrálni, a hallottakra figyelni, ami a későbbi szövegértéshez szükséges. A mesehallgatás nem csak a szókincset fejleszti, közben állandóan működik a gyermeki fantázia, megelevenednek a hallottak, élménnyé válik. Közben pedig közvetve beépül a gyerekek tudatába, hogyan épül fel a szöveg. Hall bevezetést: Hol volt, hol nem volt…, hall egy történetet, majd egy befejezést: Még ma is élnek, ha… Hallja továbbá azt is, hogyan épülnek fel a mondatok, vannak hangsúlyok, melyekkel érzelmeket is kifejezhetünk. Mindez hozzájárul a szövegértéshez.

Az a gyerek, akinek sokat olvasnak, maga is megtanul szöveget alkotni, összerendezni, ami által az önbizalma is növekszik. De mindig szem előtt kell tartani a gyerek életkorát. A legkisebbeknek elég tőmondatokban olvasgatni, pl. Ez egy labda. Később azokat a meséket szeretik, amelyekben a saját mindennapi dolgaikat látják, pl. esti fürdés, ebédidő, stb. Ezekben a mesékben magukra ismernek a kicsik, átélik a történetet, megértik, amit látnak, és hallanak. Azokat az olvasmányokat, amihez saját tapasztalat, élmény valamilyen formában társul, sokkal szívesebben hallgatják, olvassák a gyerekek. Ez érvényes a picikre, kicsikre, nagyobbakra és felnőttekre egyaránt az élménykínáló szövegek olvasásánál. Aztán következhetnek az állatmesék, ahol a szereplők emberi tulajdonságokkal vannak felruházva. Átélhetik a jóság, bátorság, szeretet érzését, olyan érzéseket, melyek a saját élethelyzeteikben is benne lehetnek. 5-6 éves kor körül pedig a tündérmesék csodái következhetnek. Mindez fokozatosan történjen, a gyerekek életkorának megfelelő olvasmányokkal.

Verseket már pár hónapos korban „taníthatunk” a gyerekeknek. A kis mondókáknak elsősorban a ritmusa, dallama, játékossága és rímei ragadják meg ebben a korban gyerekek figyelmét. Ezek az apró lépések vezetnek el ahhoz, hogy a gyerekek később szívesen vegyenek kézbe könyveket. Ehhez szükséges már kicsi gyerekkortól kezdve az odafigyelés a környezet részéről.

Kezdetben a család szerepe a legfontosabb a gyerekek fejlődésében. Ehhez kérhetnek és kapnak segítséget különböző fórumokon a szülők. Hároméves kortól az óvodai célirányos, játékos fejlesztés elengedhetetlen. Minden életkornak van egy olyan szakasza, amikor egyes képességek kialakulásának, kifejlődésének a legnagyobb az esélye, akkor a „legnyitottabb a gyerekek agya” bizonyos dolgok elsajátítására. Ennek az oktatási intézmények szakemberei tudatában vannak, ezért minden esetben nagyon sokat adnak a jól felkészült óvodapedagógusok, a fejlesztőpedagógus. Szakmai tudásukkal megvalósulhat az optimális fejlesztés, ami csakis a szülővel egyetértésben, összefogással, együttműködve valósítható meg.

Kovácsné Dávid Katalin

fejlesztőpedagógus

 


A lehető legjobbakat! Kata