2018. december 18., kedd

Beszéljünk a képességekről 2.

Munkám során számos szakértői véleményt olvastam olyan gyerekekről, akik a részképességek egy vagy több területén elmaradást mutatnak. Az elmaradás olyan problémákat eredményez, melyek az átlaghoz képest nehezítik, akadályozzák a tanulást, a közösségbe való beilleszkedést. Írásom végén felsorolom azokat a területeket, melyek fejlesztésére a bizottságok javaslatot tettek. A felsorolásban nem csak képességek vannak, de a különféle problémák hátterében legtöbbször azok gyengesége áll.  

Ezeket a képességeket szeretném bemutatni a következőkben. Előtte azonban tisztázzunk két fogalmat, az érzékelést és az észlelést. Azért tartom fontosnak ezt is tisztázni, mert az 1. részben leírt tanulási folyamatnak ez is az alapja.

Érzékeléskor a környezetből érkező ingereket érzékszerveinkkel felfogjuk. Látunk, hallunk, ízlelünk, tapintunk, szagokat érzünk. Az érzékelés az észlelés alapja, de maga az észlelés előzetes tudásra épül. Például: hallom egy kulcscsomó csörgését. Számos inger ér adott pillanatban, de ki tudom szűrni a zajok és egyéb információk közül a kulcsok zaját. Nem látom a kulcsokat, mégis tudom, hogy az, mert már korábban megtapasztaltam. Hallottam, láttam, tapintottam, lehet, hogy megnyaltam, használtam. Van róla előzetes tudásom több csatornán keresztül is. Tehát az érzékszerveimmel felfogott inger eljutott az agyamba, s ott - a már meglévő emlékekre támaszkodva - "tudatosult" bennem, mi az, amit éppen érzékeltem.

Most nézzük a megismerő funkciókat, a beszédet, a mozgást, a szociális képességeket. Írásomban nem térek ki arra, hogy egyik terület hogyan hat a másikra, de mindenképp fontos tudni, hogy hatnak egymás fejlődésére, és jó, ha fejlődésük összhangban zajlik.

A megismerő tevékenységekhez (kognitív funkció) sorolható az észlelés (percepció), a figyelem, az emlékezet és a gondolkodás. A beszédhez tartozik a beszédprodukció, a beszédértés. Mozgásnál megkülönböztetünk nagy- és finommozgást. Szociális képességek alatt az önkiszolgálást és a társas viselkedés szabályainak megtanulását, betartását értjük.


Következő írásomban ezt a négy területet fogom részletezni.

(A bizottságok által fejlesztésre kijelölt területek: auditív észlelés, auditív emlékezet, olvasási technika, szövegértés, önálló szövegfeldolgozás, beszédészlelés, nyelvi, helyesírási szabályok bevésése, betűbiztonság fejlesztése, íráskép, szókincs, figyelem,  koncentráció, vizuális emlékezet, vizuális észlelés, szerialitás, betűdifferenciálás, auditív differenciálás, vizuális differenciálás,  matematikai alapműveletek fejben, írásban, időbeli orientáció,  térbeli orientáció,  auditív figyelem, grafomotorikum, munkatempó fokozása,  irányok kialakítása, tízesátlépés pozitív és negatív irányban, számkörbővítés, önbizalom növelése, síkbeli tájékozódás,  matematikai gondolkodás,  dinamikus olvasás, szabályfelismerés, logikus gondolkodás, kauzális gondolkodás.)

Kovácsné Dávid Katalin
fejlesztőpedagógus


A lehető legjobbakat!

2018. december 10., hétfő

Beszéljünk a képességekről 1.

Először tisztázzuk a következő fogalmakat: adottság, képesség, jártasság, készség. 

Az adottságok velünk született lehetőségek. Azért lehetőségek, mert nem (csak) maguktól fognak kifejlődni, kiteljesedni.

Az adottságokból a születés utáni tanulás, gyakorlás, játék, "használat" során  kialakul a képesség. Képes vagyok valamit végrehajtani, legyen az akár mozgás, megismerés, kommunikáció, érzelem. Például: egészségesen születtem, minden feltétel adott, hogy megtanuljak járni. Először kapaszkodással, lassan, totyogva. Kialakul a képesség a meglévő adottságokra épülve gyakorlás útján.

Aztán a sok-sok gyakorlás során egyre bátrabban lépkedek. Óvatosan, de már önállóan. Ha sokszor ismétlek valamit, akkor jártas, gyakorlott leszek benne. Van még mit tanulnom, például ugrálni, futni, stb., de már ügyesen járok, alkalmazom különböző helyzetekben a képességemet.

Nézzük meg egy bicikliző kisgyerek tanulásának folyamatát. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy megtanuljon kerékpározni. Van, aki kisebb lejtőn gurul le rengetegszer. A lábát a levegőben tartja, maga elé figyel mereven, nem néz fel, a kezével teljes erőből markolja a kormányt, kanyarodni nem tud, megállni is csak segítséggel (vagy a talpával fékez). Addig megy, amíg a lendület viszi. Aztán a tízezredik próbálkozás után megpróbálja feltenni a lábát a pedálra és egyet-kettőt tekerni. Először a nehezedő láb felé dől, leteszi a lábát, de kicsit halad tovább a sík terepen. Aztán megérzi az egyensúlyt, de még mindig nagyon koncentrál a mozdulatokra. Egyre ügyesebb lesz, bátrabb. Sok idő múltán - kinél mennyi - már az utat figyeli, a mozdulatok automatikussá válnak. Később már tudja jelezni az irányt, nem jelent gondot az egykezes kormányozás, a sebességváltás, a hirtelen fékezés. Tud beszélgetni közben, nézelődni. Van, aki még a kormányt sem fogja. Nem kell minden érzékszervével a bicikli "működtetésére" figyelnie. Eszközzé válik a kerékpár, készségszinten megtanulta kezelni. 

Talán így már érthető a fogalmak közötti különbség, s látható a példákon keresztül a tanulás folyamata. 

Ha valamilyen képesség, részképesség területén elmaradás mutatkozik, akkor ott támogatásra van szükség, hogy - egyéni adottságokhoz mérten - optimális fejlődést érjünk el. 

A következőkben átlátható képet szeretnék adni a képességcsoportokról és azokon belül a részképességekről. 

Kovácsné Dávid Katalin
fejlesztőpedagógus


A lehető legjobbakat!

2018. november 30., péntek

Kéztorna


Összegyűjtöttem néhány mondókát a kéz tornáztatására.

Ujjaimat mutogatom,
közben vígan mondogatom:
kifordítom, befordítom,
fölfordítom, lefordítom,
zongorázok, furulyázok,
erősebb lett a kezem,
a tornát befejezem.


Nyisd a kezed,
zárd ökölbe,
forgasd a csuklód körbe-körbe,
tapsolj kettőt,
csapj a térdre,
engedd a kezed le a mélybe.


Mit csinál a kis kezem?
Simogat kedvesen,
ütöget mérgesen,
csiklandoz viccesen,
csipked hegyesen
táncol ügyesen.
Mit csinál a kis kezem?
Te is tudod, mondd velem.


Hüvelykujjam korán kelt,
ablakon kopogtatott,
a négy szomszéd kiugrott,
s köszöntötték: Jó napot!


Itt a kezem: jobb és bal,
összeverem, megszólal.
Itt a kezem: bal és jobb,
most kell vele tapsolnod.


Ez a szemem,
ez a szám,
ez meg itt az arcocskám.
Jobbra, balra két karom,
ha akarom, forgatom.
Két lábamon megállok,
ha akarok, ugrálok.


Lassan forog a kerék,
mert a vize nem elég. (csukló)
Gyorsan forog a kerék,
mert a vize már elég. (mutatóujj)


Esik eső, fúj a szél,
nyírfa ága összeér.
Újra össze, újra szét,
rajta-rajta most elég. (fej felett a kéz, lengedez, majd leereszteni)


Húzzuk a szekeret,
forgatjuk a kereket,
vezetjük az autót,
becsapjuk az ajtót.


Hüvelykujjam korán kel,
minden ajtón bekopog.
felkelnek a szomszédok,
köszönnek, hogy: Jó napot!


Egyedem-begyedem, ez az én tenyerem.
Öt kis fürge ujj van rajta,
bemutatom őket sorba.
Hüvelykujjam itt az első,
mellé másik, ez már kettő.
Össze-szét, össze-szét,
körbeforog a kerék. (ujjak nyitogatása, csukló forgatása)
Középső ujjam a leghosszabb (megj.: a többit ne csukd le!)
nem csinálok semmi rosszat!
Össze-szét …
Erre gyűrűt fogok húzni,
ezt a kicsit gyorsan nyújtsd ki.
Össze-szét …


Sokat tud az én kezem,
sokat tud az ujjam.
Benne mindféle régi,
s mindenféle új van. (! bal hüvelykujjat a jobb mutatóra, jobb hüvelykujjat a bal mutatóra, váltogatni)


Tettünk-vettünk, serénykedtünk,
építettünk, szépítettünk.
Megpihen a két kezünk,
elégedett a szívünk.


Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
középső ujjam összeszedte,
gyűrűsujjam hazavitte,
a kisujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle.


Megmásztam öt hegyet,
egy dundit, egy keskenyet,
egy magasat, egy ékeset,
egy egészen kicsikét,
nekem ennyi épp elég.


Megfogtam egy magocskát,
fúrok neki lyukacskát.
Beleteszem,
betemetem,
gereblyézem,
öntözgetem.
Megsüti a napocska,
kibújik,
nő a szára,
ekkor a szél megfújja,
elrepül a magocska.


Csepereg az eső, (körömkocogtatás a padon)
szitál, (nyújtott ujjak zongoráznak)
esik, (két mutatóujj felváltva)
villámlik, (kéz a fej fölé)
lecsap. (lecsap)


Kicsi mag a föld alatt, (két ököl együtt)
napsugarat hívogat,
ha a tavasz közeleg,
pici csíra növöget, (mutatóujj)
kapaszkodik a gyökér,
kis növényke fényre ér. (zárt tenyér)
Nő a szára, levele, (zárt tenyérrel kar felfelé)
nyújtózkodik fölfele,
bimbót ringat, (zárt ököl)
szirmot nyit,
illatával beborít. (ujjak nyitnak)
 


A lehető legjobbakat! 

Kata

2018. november 29., csütörtök

Felkészült az iskolára?

Iskolaérettnek tekinthető az a kisgyerek, akinél kialakult olyan biológiai, pszichológiai és szociális érettség, mely alkalmassá teszi őt az iskola elkezdésre, az iskolai életre. Megérti és elfogadja ezt a számára új helyzetet. Miről van szó?

Felsorolom, mi jellemzi az iskolára felkészült kisgyereket:

- Elkezdődik a fogváltás, a test aránya megváltozik.
- Kialakul az oldaliság (laterizáció), melynek hatására válik a mozgás összerendezettebbé, finomabbá, a gondolkodás pedig magasabb szintűvé. 
- Elemi mozgásokat végrehajt: kúszás, mászás, szökdelés, járásmódok, keresztező mozgások, stb. Végtagjait egymástól függetlenül tudja irányítani. Mozdulatokat, mozgássorokat leutánoz.
- Jó az egyensúlyérzéke. 

- Általánosan tájékozott: személyes adatok, név, lakcím, életkor, család, napszakok, napok, évszakok, színek, saját környezet.
- Tájékozódik saját testen, tudja az irányokat térben, síkban.
- Egyre kevesebb segítséget igényel az önellátásban (cipőkötés, öltözködés, kézmosás, étkezés, zsebkendő használata, stb.). 
- Új helyzetben nem igényli a szülők jelenlétét.
- Igyekszik beilleszkedni, elfogadja a feladathelyzetet, betartja a szabályokat, kialakul a feladattartás. - Motivált, érdeklődő. Képes elmélyülni feladatokban. Képes önkontrollra és tűri a monotóniát.
- Képes önálló problémamegoldásra.
- Bizalommal fordul a felnőttek felé. Közösségben vannak kapcsolatai, játszik.

- Kialakul a szándékos figyelem, kizárja a felesleges információkat, koncentrál.
- Rövid távú memóriájának kapacitása növekszik, tároláshoz, előhíváshoz saját módszereket alkalmaz.
- Felismeri a rész és egész viszonyát (pl. ki tud egészíteni egy hiányos rajzot), az alak állandóságot (egy alakzat elfordítva is ugyanaz). Meg tudja különböztetni az alakot a háttértől. Két hasonló formáról el tudja dönteni, hogy azonosak-e. Meglátja a különbséget.
- Mennyiségi műveleteket végez eszközökkel, esetleg elvontan is (eszközök nélkül, fejben), a hatos számkörben jól tájékozódik.
- Képes ábramásolásra, ábrázolására (pl. emberalak részletesen), vonaltartásra, mintakövetésre, nem idegenkedik az író-rajzoló tevékenységtől.

- A hangokat meg tudja különböztetni egymástól.
- Hangképzése tiszta, a hangok érthetőek.
- A hallott számsorokat, összetett mondatokat el tudja ismételni. 
- Képes halott történet visszaadására (Folyamatos, sorrendben helyes, pontos vagy hiányos, saját elemeket sző bele (konfabuláció)? )
- Képes önállóan mesélni egy képről (mondatalkotás, összefüggések, szókincs, relációszókincs, árnyalt kifejezés).
- Képek rendezésével történetet tud kirakni (időrendi, ok-okozati sorrend), el tudja mesélni. 
- Képes mondatokat befejezni (pl. A kutyának négy lába van, a libának ....).

Sok dolgot kell tudnia egy iskolába készülő kisgyereknek? 
Nem. Rengeteget. 
Gondoljunk csak bele! Ez hatalmas ismeretanyag. Nagyon sok és rendszeres munka kell ahhoz, hogy egy kisgyerek a születésétől kezdve ennyi területen jártasságot szerezzen. Ideális esetben az otthoni környezetben, majd intézményi keretek között a sok-sok szabad és irányított játékkal, játékos feladattal élményszerűen és észrevétlenül tanulja ezeket.

Írásomban nem térek ki az egyéni különbségekre, a speciális helyzetekre, az óvodai és iskolai környezetre és azon többi tényezőre, melyek egy kisgyerek életét, képességeinek kibontakoztatását befolyásolják. 

Írásom tájékoztatás a téma iránt érdeklődők számára.

A lehető legjobbakat! 

Kovácsné Dávid Katalin
fejlesztőpedagógus

2018. november 27., kedd

Iskolaérettségi vizsgálat

Dióhéjban az iskolaérettségi vizsgálatról. A vizsgálat megmutatja, hogy milyen fejlettségi szinten állnak egyes, az iskolai előrehaladás szempontjából kritikus készségek. 
Melyek ezek a területek? A szocialitás, az írásmozgás-koordináció, a tapasztalati összefüggés-megértés, a beszédhanghallás, a tapasztalati következtetés, a relációszókincs és az elemi számolás. 
A vizsgálat számos területet felölel és kiegészülhet más megfigyelésekkel, feladatokkal is, ezért nem egyalkalmas találkozás. A vizsgálatban résztvevő kisgyerek életkora - egyéni hozzáállása - sem enged meg egyszerre ekkora terhelést.

Az egyes területekről röviden:

Szocialitás
Képet kapunk a szocializációs képességekről: udvariassági szokások, együttműködési és alkalmazkodó képesség, önbizalom, erkölcsi érzék, feladatvállalás és -tartás, stb.

Írásmozgás-koordináció
Ábramásolás a feladat. A formák kivitelezése a vizuális észlelésre, a szem-kéz koordinációra és a finommotorikára épül. A részletek utalnak a részképességek fejlettségére is. 

Tapasztalati összefüggés-megértés
A dolgok közötti összefüggések meglátását mérhetjük, mely - többek között - a szókincsre, a logikus gondolkodásra és a szövegértésre is utal. Pl. Ha megbotlunk, eleshetünk. De nem mindig, nem biztos, csak akkor, ha, stb.

Beszédhanghallás
Két képet mutatok. A képeken két különböző dolog szerepel, de megnevezésükben nagyon hasonlóak, pl. pont-bont. Arra kell rámutatni, amelyiket kérem. Ezzel a hallási észlelést, differenciálást és a hallottak értelmezését (szóértést) figyelhetjük meg. Ennek nagy szerepe van a későbbi betű-hang megfeleltetésnél, ami az olvasástanulás egyik alapja (itt), a szövegértésnél, a helyesírásnál és a nyelvtanulásnál is. A beszédhanghallás bizonytalansága a feladat során jól megfigyelhető, sok esetben egyértelműen megmutatkozik a kompenzálás is.

Tapasztalati következtetés
A kisgyerek tapasztalataira épül a feladat. Állítunk valamit, amiből levezethető, amiből következik egy újabb, az előzőre épülő állítás (deduktív gondolkodás). 

Relációszókincs
A dolgok egymás közötti viszonyának - téri, idői, hasonlósági, mennyiségi kapcsolatok - megértését, beszédben történő használatát vizsgáljuk. Pl. fent, lent, elé, előtt, közé, között, felvág, levág, stb.

Elemi számlálás, számolás
Először nézzük meg, mi a számlálás és a számolás között a különbség. A számlálás, amikor pl. megszámláljuk a tálban lévő almákat vagy egymás után soroljuk a számokat növekvő sorrendben. A számolás már műveletvégzés, pl. összeadás, kivonás. Méréskor sor kerül számlálásra, műveletekre pálcikákkal, számképfelismerésre, számolvasásra.

A leírt vizsgálaton túl szükséges megismerni az adott kisgyerek testi érettségét, motoros képességét, pl. állóképesség, járásmódok, tájékozódás térben, stb. Az értelmi képességeit, pl. szeriális emlékezet, szándékos figyelem, stb. Az érzelmi, akarati képességeit, pl. feladattudat, szabálytudat, önfegyelem, stb. Így kaphatunk teljes képet. Ha szükséges, egyéni fejlesztési terv kidolgozása és rendszeres fejlesztő foglalkozás javasolt.

 
A lehető legjobbakat! 

Kovácsné Dávid Katalin 
fejlesztőpedagógus

2018. november 15., csütörtök

A fejlesztőpedagógus megítélése - gyerekszemmel

Úgy adódott, hogy egy napon, ugyanabban az osztályban két órát helyettesítettem. Öten ismertek, mert hozzám jártak fejlesztésre, a többiek csak látásból. Fizika órán az egyenes vonalú egyenletes mozgást szemléltettem, földrajzon a trópusi esőerdők szintjeit rajzoltuk.
Az egyik fiú megkérdezte:
- Akkor tanárnő fizika-földrajz szakos?
- Nem.
- Akkor?
- Fejlesztő vagyok.
- Akkor már értem!

Szerintem ez a szakmám egyik legnagyobb, legaranyosabb elismerése.
 
A lehető legjobbakat! Kata