KATA-STRÓFA: Ó, nó!

Tónyó pocok, hogy póktól nyolc pofont fogott,

gondolkodott.

Óh, sok borkóstoló, jósorom romboló! - szomorkodott.

Bozontom rojtos, modorom foltos!

Gondom sok volt, hormonom tombolt!

Borom torkomon folyt, s most horog fojt.

Fogok botot, s porcom ostorozom!

Okoskodott, s dologhoz fogott.

Csomózott csokrot,

Lopott nyolc bonbont.

Toporgott,

osont,

kocogott,

forgolódott,

Mogyoróbokron lógó pókhoz sodródott,

hogy szóljon „bocs”-ot,

S most:

Potrohos pók mosolyog,

S okos pocok hogy szól?

Borfolyó, ó, nó!

A lehető legjobbakat! 

Kata

KATA-STRÓFA: Pocok sors

Tónyó pocok mogyorót hozott,
torkoskodott,
s pókot potrohon fogott.

Mocsok pocok csókott lopott!
Morcos póktól pofont fogott!

Ó, borhoz szokott, Tónyó pocok!

Most nyolc pókpofon bolyong boros orrodon.



A lehető legjobbakat! 

Kata

VERS: Elestem

Kerekemmel pereceltem, 
testem tehetetlen repkedett.

Teret szelve, legyet nyesve fejeltem gyepet,
melybe szerverem beleremegett.

Testhelyzetem tekeredett, 
szemem levet eresztene,
felkecmergek, 
de lelkem sebzetten fetrengene.

Egye fene! Gebedjen meg rengeteg hepe!

Eme eset esett egyszer meg velem, 
Felette nem merengek, 
feledem,
s nevetek: he-he.



A lehető legjobbakat! 

 Kata

KATA-STRÓFA: Jelentem, befejeztem

Mentsetek meg, szenvedek!

Fejembe eme e berendezkedett!

Nem lehetne helyette s, f, l, ly, m, n, ny, esetleg sz?

Elegem lett! Befejezem, mert nekem ez terhes, jelenleg nem kellemes kedvet gerjeszt.

De merre menjek?

Fejemben rendet kell teremtsek!

S e rendhez nem kell egyebet tennem,

fel kell kerekednem!

A lehető legjobbakat! 

Kata

KATA-STRÓFA: Ebem

Szeretett ebem nevelem, ketrecbe terelem,

s perelek vele - befele nevetve -,

mert elcsent egy pelyhest,

mely nem nekem kedves.

Tette, mert tehette, s lett tette veszte,

jelenleg vesztegelhet benn, kennelben.

A lehető legjobbakat! 

Kata

KATA-STRÓFA: Lelkem

 Lelkemnek kedves: 
szeptember heve, 
gyermekem neve, 

szerelmem szeme, 
termetes keze.

A lehető legjobbakat! 

Kata

KATA-STRÓFA: Egyperces

 Kedves gyermekemnek elment csepp esze veleje,

s jelenleg tengert szelve, hetet verve,

tervezgetve, meszet keverget.

Sejtem, eme versnek se lesz veleje,

de kedvem teljesedett vele.

A lehető legjobbakat! 

Kata

Élni tudni kell

És Réka tud is! Aki ismeri, tudja, miről beszélek.

Vele mindig történik valami.

Egyik reggel korán indultunk, a kocsiban fésülködött. Mondtam neki, hogy ő az a kocsiban, pirosnál sminkelős csaj lesz. Mire azt válaszolta: "Motoron nem lehet sminkelni."

Most abban a korban van, amikor a fiúk szeretik a lányok fenekét csapkodni. Ő sem marad ki. Ment fel a lépcsőn, amikor az eset történt. Megfordult, és adott egy pofont a srácnak, mire az megszeppenve mondta, hogy nem ő volt, hanem a mellette álló. A másik is kapott.

Kérte, hogy menjek érte kocsival, ha esik az eső. Mondtam, nem vagy cukorból, nem fogsz elolvadni. "De igen! Cukorból vagyok, azért vagyok ilyen édes!"

Kaptam Tőle egy sitty sutty képet, miután megette a csokiscsigát, amit sütöttem. Íme:

A lehető legjobbakat! 

Kata

És elkészült a harmadik

Rena "bonyologója" is elkészült. 

Némi magyarázat a tökhöz:

Még kicsi volt, hintázott a játszótéren. A mellette lévő hintán ült egy kislány nyuszifüles sapkában. Nézte, nézte, aztán megszólalt: - Én meg egy kis tök vagyok.

A lehető legjobbakat! 

Kata

Mostan színes tintákkal álmodom

Pontosabban: színes ceruzákkal. Még pontosabban: vízfesték ceruzákkal. A megrajzolt képet kiszíneztem, majd nedves ecsettel, mintha festenék, átnedvesítettem. Na, ekkor a papíron lévő ceruza úgy viselkedik, mint a gombfesték.

A lányoknak készítettem egy-egy képet. Ha a név nem lenne rajta, akkor is rájönnénk, kinek szól.

Készül a harmadik is.

A lehető legjobbakat! 

Kata

VERS: Juhász Gyula: Szeged

A Tiszaparton halkan ballagok
És hallgatom, mit sírnak a habok?

E partok méla fordulóinál
Állt egyszer gőgös Attila király.

E tájon, hol a két víz összeér,
Áldozott egykor dús Ajtony vezér.

Ott fönn, ahol most vén harang dalol,
Dugonics András búsult valahol.

Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?

Itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott,
Petőfi Zoltán erre ballagott.

Megállok felhős tavaszég alatt
S míg megy a víz és az idő szalad,

Érzem, hogy az öreg Tisza felett
Az örök élet csillaga remeg.

Még hatodikos voltam, mikor ez a vers annyira megfogott, hogy megtanultam. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy érettségin Juhász Gyula lett a tételem.

A lehető legjobbakat! 

Kata