A napokban olvastam egy kedves ismerős bejegyzését egy jól sikerült spontán szalonnasütésről. Még másnap is, és gondolom, még harmadnap is emlegették, milyen jól sikerült a barátokkal az este.
És tényleg!
Szombat délután volt, hívott a kedvenc húgom, menjünk el velük - vele és a Szépszeművel - a csúszdaparkba. Jó, megbeszéljük, visszahívunk.
Nekem egyáltalán nem volt kedvem. Jaj, így meg úgy meg minden! A lányok, főleg a két kicsi, már pakoltak is! Buli van! Ilyenkor nagyon egy húron pendülnek a boszorkák! Férjuram kiütötte magát egy gyógyszerrel, neki mindegy!
Telefon, négykor ott találkozunk! De én nem fogok csúszkálni, majd nézlek benneteket, meg úszkálok. Fene a fanyalgást!
Nagyon meleg volt. Jólesett ez így sulikezdéshez közeledve. Azt érzi az ember, hogy még soká tart az édes semmittevés.
Mi érkeztünk hamarabb, és szerencsésen úgy alakult, hogy közvetlenül mellettünk felszabadult egy parkolóhely. Micsoda véletlen! Csak úgy, épp akkor!
Bent volt hely bőven a füvön.Vigyázat! Tele van apró, szúrós bogyóval. Úgy áll bele az ember lábába, mint a kaktusz tüskéje.
Akadt néhány ismerős arc a sokadalomból.
Úszni ezen a részen nem lehet, így elindultam a többiekkel.
Na, kipróbálod? :o)) Ki bizony! :o)
Három órán át szinte meg sem álltunk. Mit mesélhetnék róla? Olyan jó volt!
Mi is emlegettük még ma is a szombat délutánt. Sőt, biztos, hogy holnap is fogjuk. És a húgom felülmúlhatatlan limonádéját is! Köszi, ez is jólesett!
Szervezni nem lehetett volna jobban azt a pár órát. Jön egy ötlet, összeáll egy jó kis csapat, és lesz egy "hú, de jó volt" emlék. Csak úgy, spontán. Bármikor, ezer örömmel!
A lehető legjobbakat!
Kata
