Július 12., péntek. 9.20-kor ébredtem, de kellett még egy óra, hogy magamhoz térjek. A délelőttöt sétával és pihenéssel töltöttük. Tartalékoltuk az erőnket az esti koncertre. A jegyet Zoli már régen megvette, de el kellett mennünk érte a közeli La Sterza városába, ami Laiatico mellett van, kb. 20 km-re Volterrától. Du. 4-től lehetett átvenni a jegyeket. Nagyon meleg volt. Kellemesebb az idő fenn a hegyen. Így a tervezett sétát lefújtuk, visszamentünk pihenni, de előtte elmentünk felderíteni a koncert helyszínét.
Korábban említettem, hogy a Teatro del Silenzio a dombok közé épült. Nincs oda vezető kiépített út. Szántón keresztül lehet megközelíteni, földúton, ahol a traktorok is járnak.
Éppen akkor kaszálták a terepet! Hogy lesz itt este koncert?
De lett! Este fél 8-kor indultunk a szállodából, a koncert 9-kor kezdődött. Addigra minden rendben volt. Mindenhol szervezettség. Az utakat biztosították, egyértelműen jelezték a lehajtásokat. A "parkolóig" vezető földút csak úgy porzott a sok autótól, pedig nem száguldozott senki. A parkolást is irányították, szalagokkal jelölték ki a "szektorokat" az autóknak. Hely volt bőven.
Megkerestük a helyünket. Bár a 20. sor környékén voltuk, a színpadon állókat a hatalmas kivetítőkön jobban láttuk. Bocelli kinézete, hangja élőben éppen olyan, mint jó felvételeken. Szívesen hallgattam volna őt többet. A számunkra ismeretlen előadóknak viszont nagyon nagy sikere volt a többségében olasz közönség körében.
A koncert hajnali fél 2 körül ért véget. Kettő körül értünk vissza a lenti parkolóba, ahonnan már csak meg kellett mászni a lépcsősort a szállodáig. Az ember kétszer is meggondolja, nem hagyott-e valamit az autóban. :)
Folyt. köv.
A lehető legjobbakat!
Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése