részlet az ÉLET nevű sorozat 44. évadából...
"A szemközti szomszédnál megállt a mentőautó. Ott volt a háziorvos kocsija, és Marica néni fiáé, Zolié is. Mindannyian az ablakban teremtünk. Csak nem? Már 90 éves elmúlt, és cukorbeteg. Nyüzsgés, a mentőajtót bezárták, elindultak. A kapuban pedig ott állt a kilencvenes éveiben járó Marica néni.
Az nem lehet!
Pár nap múlva a közösségi oldal jelezte, hogy Zolival már két éve ismerősök vagyunk, ünnepeljünk. Dehogy! Már legalább 15 éve, hogy először találkoztunk, s azóta szinte mindennap. Integettünk egymásnak, váltottunk pár szót.
És lentebb a döbbenet. És az ember csak némán sír. Miatta, érte, mindenért és mindenkiért egyszerre.
És az ÉLET folytatódik.
Paliékkal utoljára két évvel ezelőtt, szeptemberben találkoztam egy családi eseményen. Tánc, barátok, család, evés-ivás.
Hetente jöttek a hírek, tudtunk egymásról.
Nem is lényeges, melyik fogásnál tartottunk, mikor Nusi egyedül, könnyezve ment ki az udvarra. Utána mentem, sírt. Nem kérdeztem, hiszen tudtam, Pali nagyon beteg. Jött ő is. Átölelte Nusi vállát, kérdezte: "Mi a baj, Mama?". Költői volt ez a kérdés. Nusi csak annyit mondott: "Fáj az élet. Ugye, Te érted, Kati?"
Palitól karácsony előtt vettünk búcsút.
Elfogadom a tényt. Átérzem mások veszteség miatt érzett fájdalmát. És óhatatlanul is tovább gondolom, de el is hessegetem, leállítom. Nem akarom fokozni.
És jött a hír, hogy a lányom osztálytársa, a 14 éves Gergő meghalt. Hideg, havazós idő szinte egész hónapban. De a temetés napján, akkor "Sajnos, szemembe sütött a nap".
Lelassulok, többet ölelek, tudatosan hálát adok. Jobban megérintenek az imák, a kövek.
A napok gyorsan követik egymást.
És röpke két hónap alatt jön az újabb felfoghatatlan. Nusi, Anyu nővére is elment. Erre egyelőre nem akarok gondolni se!
De az élet megy tovább."
De az élet megy tovább."
A lehető legjobbakat!
Kata