Boldog új évet kívánok!

A lehető legjobbakat! 

Kata

Békés, boldog karácsonyt

Beszéljünk a képességekről 2.

Munkám során számos szakértői véleményt olvastam olyan gyerekekről, akik a részképességek egy vagy több területén elmaradást mutatnak. Az elmaradás olyan problémákat eredményez, melyek az átlaghoz képest nehezítik, akadályozzák a tanulást, a közösségbe való beilleszkedést. Írásom végén felsorolom azokat a területeket, melyek fejlesztésére a bizottságok javaslatot tettek. A felsorolásban nem csak képességek vannak, de a különféle problémák hátterében legtöbbször azok gyengesége áll.  

Ezeket a képességeket szeretném bemutatni a következőkben. Előtte azonban tisztázzunk két fogalmat, az érzékelést és az észlelést. Azért tartom fontosnak ezt is tisztázni, mert az 1. részben leírt tanulási folyamatnak ez is az alapja.

Érzékeléskor a környezetből érkező ingereket érzékszerveinkkel felfogjuk. Látunk, hallunk, ízlelünk, tapintunk, szagokat érzünk. Az érzékelés az észlelés alapja, de maga az észlelés előzetes tudásra épül. Például: hallom egy kulcscsomó csörgését. Számos inger ér adott pillanatban, de ki tudom szűrni a zajok és egyéb információk közül a kulcsok zaját. Nem látom a kulcsokat, mégis tudom, hogy az, mert már korábban megtapasztaltam. Hallottam, láttam, tapintottam, lehet, hogy megnyaltam, használtam. Van róla előzetes tudásom több csatornán keresztül is. Tehát az érzékszerveimmel felfogott inger eljutott az agyamba, s ott - a már meglévő emlékekre támaszkodva - "tudatosult" bennem, mi az, amit éppen érzékeltem.

Most nézzük a megismerő funkciókat, a beszédet, a mozgást, a szociális képességeket. Írásomban nem térek ki arra, hogy egyik terület hogyan hat a másikra, de mindenképp fontos tudni, hogy hatnak egymás fejlődésére, és jó, ha fejlődésük összhangban zajlik.

A megismerő tevékenységekhez (kognitív funkció) sorolható az észlelés (percepció), a figyelem, az emlékezet és a gondolkodás. A beszédhez tartozik a beszédprodukció, a beszédértés. Mozgásnál megkülönböztetünk nagy- és finommozgást. Szociális képességek alatt az önkiszolgálást és a társas viselkedés szabályainak megtanulását, betartását értjük.


Következő írásomban ezt a négy területet fogom részletezni.

(A bizottságok által fejlesztésre kijelölt területek: auditív észlelés, auditív emlékezet, olvasási technika, szövegértés, önálló szövegfeldolgozás, beszédészlelés, nyelvi, helyesírási szabályok bevésése, betűbiztonság fejlesztése, íráskép, szókincs, figyelem,  koncentráció, vizuális emlékezet, vizuális észlelés, szerialitás, betűdifferenciálás, auditív differenciálás, vizuális differenciálás,  matematikai alapműveletek fejben, írásban, időbeli orientáció,  térbeli orientáció,  auditív figyelem, grafomotorikum, munkatempó fokozása,  irányok kialakítása, tízesátlépés pozitív és negatív irányban, számkörbővítés, önbizalom növelése, síkbeli tájékozódás,  matematikai gondolkodás,  dinamikus olvasás, szabályfelismerés, logikus gondolkodás, kauzális gondolkodás.)

Kovácsné Dávid Katalin

fejlesztőpedagógus

A lehető legjobbakat!

Beszéljünk a képességekről 1.

Először tisztázzuk a következő fogalmakat: adottság, képesség, jártasság, készség. 

Az adottságok velünk született lehetőségek. Azért lehetőségek, mert nem (csak) maguktól fognak kifejlődni, kiteljesedni.

Az adottságokból a születés utáni tanulás, gyakorlás, játék, "használat" során  kialakul a képesség. Képes vagyok valamit végrehajtani, legyen az akár mozgás, megismerés, kommunikáció, érzelem. Például: egészségesen születtem, minden feltétel adott, hogy megtanuljak járni. Először kapaszkodással, lassan, totyogva. Kialakul a képesség a meglévő adottságokra épülve gyakorlás útján.

Aztán a sok-sok gyakorlás során egyre bátrabban lépkedek. Óvatosan, de már önállóan. Ha sokszor ismétlek valamit, akkor jártas, gyakorlott leszek benne. Van még mit tanulnom, például ugrálni, futni, stb., de már ügyesen járok, alkalmazom különböző helyzetekben a képességemet.

Nézzük meg egy bicikliző kisgyerek tanulásának folyamatát. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy megtanuljon kerékpározni. Van, aki kisebb lejtőn gurul le rengetegszer. A lábát a levegőben tartja, maga elé figyel mereven, nem néz fel, a kezével teljes erőből markolja a kormányt, kanyarodni nem tud, megállni is csak segítséggel (vagy a talpával fékez). Addig megy, amíg a lendület viszi. Aztán a tízezredik próbálkozás után megpróbálja feltenni a lábát a pedálra és egyet-kettőt tekerni. Először a nehezedő láb felé dől, leteszi a lábát, de kicsit halad tovább a sík terepen. Aztán megérzi az egyensúlyt, de még mindig nagyon koncentrál a mozdulatokra. Egyre ügyesebb lesz, bátrabb. Sok idő múltán - kinél mennyi - már az utat figyeli, a mozdulatok automatikussá válnak. Később már tudja jelezni az irányt, nem jelent gondot az egykezes kormányozás, a sebességváltás, a hirtelen fékezés. Tud beszélgetni közben, nézelődni. Van, aki még a kormányt sem fogja. Nem kell minden érzékszervével a bicikli "működtetésére" figyelnie. Eszközzé válik a kerékpár, készségszinten megtanulta kezelni. 

Talán így már érthető a fogalmak közötti különbség, s látható a példákon keresztül a tanulás folyamata. 

Ha valamilyen képesség, részképesség területén elmaradás mutatkozik, akkor ott támogatásra van szükség, hogy - egyéni adottságokhoz mérten - optimális fejlődést érjünk el. 

A következőkben átlátható képet szeretnék adni a képességcsoportokról és azokon belül a részképességekről. 

Kovácsné Dávid Katalin

fejlesztőpedagógus

A lehető legjobbakat!