Almás sütemény, pogácsa, mézeskalács-szív,
a mai karácsony régi időt hív:
mikor gyerekként szaloncukrot kötöztem az asztal alatt,
és megettem néhányat, s a fán üres papír is akadt;
mikor kint hideg volt és hullott a hó,
és sokan voltunk, szánkóztunk, és akkor az volt a jó.
…
Szeretet és nyugalom, békesség vesz körül,
ha bárhol együtt vagyunk, a lelkem örül.
Nem kérek már régóta semmit, mégis oly sokat kapok!
Féltem, amim van, és értük hálás vagyok.
Ma az almát ötfelé vágom. Ettől csak több legyen!
Ez az egy kívánságom mindenkor énnekem.
A lehető legjobbakat!
Kata
