Hosszabb útra az én autómmal - természetesen a férjemé :) - szoktunk menni, abban kényelmesen elférünk mindannyian.
(Főleg most, hogy a lányok már nagyok. És ugye, minél nagyobbak, annál kisebb méretű ruhadarabok kellenek nyáron, tehát: egyre kisebb helyet foglalnak el.)
Férjuram általában az ő Piroskájával jár, én pedig a másikkal fordulok. De amikor együtt megyünk, akkor Férjuram vezet.
Történt ez Balatonfüreden is, amikor a parttól az apartman felé vettük az irányt. És hogy mégis, mennyire az én autóm, azt a következő történet mutatja.
Az út mentén három fiatal csinibaba stoppolt. Hát, így húsz év után rögtön tudtam, mire is gondolhat jó sofőrünk. Én viszont arra, hogy ide bizony nem! És ki se kellett mondani! Abban a pillanatban az autó központi zárja magától lezárt!
Férjurammal egyszerre kezdtünk el hangosan röhögni, és azt mondta: "Látszik, hogy a Te autód!"
A lehető legjobbakat!
Kata
