Két éve - születésnapomra - kaptam egy művészeti kalauzt, ami alapkönyv Toszkána megismeréséhez. Aki ide jön, kötelező megvennie. Most jött el a könyv ideje!
Volterra lett pihenésünk és kirándulásaink alfája és omegája. Ideális kiindulási pont volt kirándulásokhoz, szállodánk pedig ideális pihenőhely. Az Albergo (hotel) Nazionale a műemlékváros központjában van. Fürdőszobánk ablakából a főtér harangját láttuk, hallottuk. Jó kis időjelző! Itthon is, ha reggel megszólal a templom harangja, tudjuk, hogy 6 óra, lassan kelni kell. Ez is megnyugtató állandóság.
Volterra 550 m magasan fekvő műemlékváros, amit nem a turisták hada lep el, mint a tengerpartokat, hanem az itt élők és dolgozók népesítik be. Valamikor városfal vette körül, amiből ma már csak kevés maradt, de a a két városkapu ma is áll. A városkapun belül a szűk utcácskák és sikátorok lakóházak, üzletek, templomok, kávézók, pékségek, műhelyek, cukrászdák között vezettek minket.
Az ablakok alatt szinte mindenhol csigás szárítókötélen ruhák lógtak. Ahol ritkán járnak, ott még ki se centrifugázzák, csepeg le az utcára a víz. Az ablakokban macskák figyeltek, és egy ablakból gitárjáték is kihallatszott. Az ablakokat pici előtetők védik az esőtől. A naptól nem kell, mert a házak nagyon közel vannak egymáshoz, árnyékot vetnek egymásra. Legtöbb helyen spaletta van.
Mikor haza jöttünk, lehoztuk a padlásról házunk eredeti spalettáit. Tíz évvel ezelőtt nagyon ódivatúnak tartottuk. Változunk. A szállodánk ablakán is volt, és ráébredtünk, milyen jó kis találmány. Nem biztos, hogy mindenből kell az új, hogy jobb az új, vagy többet ad. A régi báját, megbízhatóságát, hangulatát nem mindig lehet pótolni.
 | ||
Nagyon szerettünk itt lenni. Két nap kellett a megismeréséhez. A szálloda közelében volt egy mélygarázs, de gázos autónkkal nem parkolhattunk itt, csak a városfalon kívüli szabad parkolóban. Itt letettük az autót, majd 254 lépcsőn szépen felbaktattunk az óvárosba. Nem lehet eltévedni, olyan egyszerű. Aztán minél többet ismertem meg, annál inkább szorultam Zoli tájékozódó képességére. Vicces volt!
Nem részletezem a látnivalókat, de megemlítem, hogy egy téren, inkább terecskén belül ott a keresztelő kápolna, a templom, és a temetkezési szertartások helye. És itt tartanak ócskapiacot, ahol a lópatkótól kezdve a hatalmas kapukulcsokig minden van. És közvetlenül itt van a mentők helye, bár rejtély, hogyan tudnak a szűk utcán ide felkanyarogni. Amikor ott sétáltunk, épp nem volt eset, hát kint ültek és gitároztak.
Nem hagyhatom ki a felsorolásból a régi színház, a Teatro Romano romjait, és a Rocca Nuovat, a régi erődöt, ami börtön.
Sok kis üzlet van, ahol az etruszk örökségre emlékeztető emléktárgyakat készítik és/vagy árulják. Ezek pici, kb. 4x4-es helyiségek. Nyitott ajtón és ablakon beláttunk egy alabástromfaragó műhelyébe is. A turizmus mellett ez az egyik jelentős bevételi forrás az itt élők számára. A szállodánk mellett volt egy hatalmas üzlet, ahol mi is vásároltunk ezekből a szépségekből.
A főteret sem hagyhatom ki. Ez a Piazza dei Priori. Ez a közélet központja. A városháza földszintje mindig nyitva, megvilágítva. Itt a régi városatyák, parancsnokok címereit láthattuk. Itt van a rendőrség, bár nagyon észrevétlenül a pénzváltó mellett két étterem szomszédságában.
Az éttermek általában este fél hétkor nyitnak, ekkor kezdődik az élet az utcácskákon. A kicsiktől az idősekig mindenki kint van. Beszélgetnek, üldögélnek, kutyát sétáltatnak. A kutyákat az üzletekbe is be lehet vinni. Vagy éppen csak a város alatt elterülő tájban gyönyörködnek, ahogy mi is. Este tíz körül kezdenek haza szállingózni az emberek. A völgy már nem látszik, csak az, ahogy a völgy felől a köd szép lassan ellepi a város megvilágított tornyait. Ha akarom, félelmetesnek látom. Még jó, hogy a szállodánk csak pár lépésre volt. Nem kellett altatni minket.
Érkezésünk után másnap reggel 7-kor keltünk. A spalettát kinyitva borongós szürkeség köszöntött. Készülődtünk. 20 perc múlva a nyitott ablakon át percről percre látszott, ahogy a nap felkel és mindent megvilágít. Hirtelen meleg, világos nyár lett. Viszont kint a völgyből semmi nem látszott, a felhők mindent takartak. Sétáltunk, és olyan jelenség tárult elénk, ami nálunk nem tapasztalható. 8.20 körül járt, amikor a völgy kitisztult, és szinte fogni lehetett, ahogy körülöttünk a fákat elborítja a völgyből felszálló pára. Percekre minden olyan lett, mint ősszel, mikor minden ködbe borul.
A kis csodával ezerrel fényképeztem. Kiruccanásunk végére kb. 800 fényképpel és pár videóval tértünk haza.
Folyt. köv.
A lehető legjobbakat!
Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése