2012. december 30., vasárnap

Csokoládé

Szeretem a csokoládét. 
Na, nem válogatás nélkül. 
Mostanában kaptam hármat is. Az egyik az ismertebb After Eight, aminek hűsítő hatását akkor is érzem, ha rá gondolok. 
A második egy nagyon különleges. Igaz, hogy fehér csoki az alapja, amit magában nem vennék meg. De így! Egy közeli kertészetben bukkantunk rá, ahol a levendulát számtalan formában kínálják - sikerrel. Egyébként is nagyon szeretem ezt a virágot, s most meg is kóstoltam. Ez a csokoládé - ha a fehér csokit nevezhetem annak - kandírozott virágokkal, mandulával, pisztáciával, apró édes fehér és lila golyócskákkal van megszórva. Az illatát visszaadni nem tudom, de képzeljétek el a csokoládé és a levendula illatának kettősét megbolondítva egy kis pisztáciával.
A harmadik csokoládét nagyon lassan fogyasztottam, és lassanként emésztem. 
A borítóján leírtak alapján azt gondoltam, könnyű kis csemege, egy-két délután alatt megeszem. Aztán nem így lett. Egy hónapig tartott, ami nálam szokatlan. 
Ez egy elgondolkodtató Csokoládé. 
Igen, nagy kezdéssel. Joanne Harris könyvéről van szó. 
Négy részt idézek a könyvből, ami engem megragadott, elgondolkodtatott.

"Örökös védekezés mindentől. Az élettől. A haláltól."

"A túl sok poggyász csak arra jó, hogy az ember lassabban mozogjon."

"Az utazás egyik előnye, hogy egy idő múltán felismerjük: akárhová menjünk is, az emberek olyan nagyon nem különböznek egymástól."

"Hadd foglalja a helyet olyasmi, amit érdemes nevelni. Máskülönben hiába küszködik: mindenhová beférkőzik a gyom."



A lehető legjobbakat! 

 Kata

VERS: Bartal Klári: Újévi köszöntő


Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.

Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Puját asszony ölébe.

Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.

Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.

Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.

Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.

Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót -
Isten adjon minden jót! 



A lehető legjobbakat! 

Kata

2012. november 27., kedd

KATA-STRÓFA: Á


Vájár száján ránc, 
vállán mázsás zsák,
márványtáblán szám
- láttán fájt már nyár.



A lehető legjobbakat! 


Kata

2012. november 25., vasárnap

KATA-STRÓFA: A bab hatalma


Ha a bab hasadat csavarja,
lassan haladj balra,
s hasad tartalma csak a fajanszt zavarja,

vagy: hajtsd a szabadba.

Nagy a bab hatalma!



A lehető legjobbakat! 

Kata

2012. november 22., csütörtök

KATA-STRÓFA: Macskák


Hamu lusta öreg már, csavarogni alig jár.
Szelíd, barátságos, dorombol, 
nem szalad el, ha doromb szól.

Ropi, a kalandor, 
kinek a sok kalandtól veszett már vagy hat élete,
Vigyázz! Egyszer elvág az eke hat éle, Te!

Fincsi, a fekete kandúr, nem tisztel sem kort, sem  egyebet,
a teraszról lelökte az ebet, a matuzsálem vizslát,
s még azt se mondta: viszlát!

A negyedik, kinek neve nincs, kissé furcsa, fekete,
félős remete.

Most négyen egymást melengetve,
pamaccsá tekeredve
- cseppet sem zavarban -,
alszanak a korhadó avarban.





A lehető legjobbakat! 

Kata

2012. november 13., kedd

KATA-STRÓFA: Tiszta lények

Fondorlat?
Csak gyarkorlat! 
Méreggel mindent átitat.

Rosszindulat?
Csak akarat!
Rosszakarattal befolyásolt kapcsolat.

Veleszületett? 
Azt nem hiszem én.
De formálható, ha egynél több a mindenható.

És formálódik,
és ezt hiszem én, 
ha hat rád egy lény,
kinek lelke még tiszta,
s feléled a remény,
hogy vele az erény jött vissza.



A lehető legjobbakat! 

Kata

2012. október 30., kedd

KATA-STRÓFA: Ó, nó!

Tónyó pocok, hogy póktól nyolc pofont fogott,
gondolkodott.

Óh, sok borkóstoló, jósorom romboló! - szomorkodott.
Bozontom rojtos, modorom foltos!
Gondom sok volt, hormonom tombolt!
Borom torkomon folyt, s most horog fojt.
Fogok botot, s porcom ostorozom!

Okoskodott, s dologhoz fogott.
Csomózott csokrot,
Lopott nyolc bonbont.

Toporgott,
osont,
kocogott,
forgolódott,
Mogyoróbokron lógó pókhoz sodródott,
hogy szóljon „bocs”-ot,


S most:
Potrohos pók mosolyog,
S okos pocok hogy szól?

Borfolyó, ó, nó!



A lehető legjobbakat! 

Kata

2012. október 28., vasárnap

KATA-STRÓFA: Pocok sors

Tónyó pocok mogyorót hozott,
torkoskodott,
s pókot potrohon fogott.

Mocsok pocok csókott lopott!
Morcos póktól pofont fogott!

Ó, borhoz szokott, Tónyó pocok!

Most nyolc pókpofon bolyong boros orrodon.



A lehető legjobbakat! 

Kata

2012. október 27., szombat

VERS: Elestem

Kerekemmel pereceltem, 
testem tehetetlen repkedett.

Teret szelve, legyet nyesve fejeltem gyepet,
melybe szerverem beleremegett.

Testhelyzetem tekeredett, 
szemem levet eresztene,
felkecmergek, 
de lelkem sebzetten fetrengene.

Egye fene! Gebedjen meg rengeteg hepe!

Eme eset esett egyszer meg velem, 

Felette nem merengek, 
feledem,
s nevetek: he-he.



A lehető legjobbakat! 

 Kata

2012. október 26., péntek

KATA-STRÓFA: Jelentem, befejeztem

Mentsetek meg, szenvedek!
Fejembe eme e berendezkedett!
Nem lehetne helyette s, f, l, ly, m, n, ny, esetleg sz?
Elegem lett! Befejezem, mert nekem ez terhes, jelenleg nem kellemes kedvet gerjeszt.
De merre menjek?
Fejemben rendet kell teremtsek!
S e rendhez nem kell egyebet tennem,
fel kell kerekednem!



A lehető legjobbakat! 

Kata

KATA-STRÓFA: Ebem

Szeretett ebem nevelem, ketrecbe terelem,
s perelek vele - befele nevetve -,
mert elcsent egy pelyhest,
mely nem nekem kedves.

Tette, mert tehette, s lett tette veszte,
jelenleg vesztegelhet benn, kennelben.



A lehető legjobbakat! 

Kata

KATA-STRÓFA: Lelkem

 Lelkemnek kedves: 
szeptember heve, 
gyermekem neve, 
szerelmem szeme, 
termetes keze.



A lehető legjobbakat! 

Kata

2012. október 25., csütörtök

KATA-STRÓFA: Egyperces

 Kedves gyermekemnek elment csepp esze veleje,
s jelenleg tengert szelve, hetet verve,
tervezgetve, meszet keverget.

Sejtem, eme versnek se lesz veleje,
de kedvem teljesedett vele.


A lehető legjobbakat! 

Kata

2012. október 17., szerda

Élni tudni kell

És Réka tud is! Aki ismeri, tudja, miről beszélek.
Vele mindig történik valami.
Egyik reggel korán indultunk, a kocsiban fésülködött. Mondtam neki, hogy ő az a kocsiban, pirosnál sminkelős csaj lesz. Mire azt válaszolta: "Motoron nem lehet sminkelni."
Most abban a korban van, amikor a fiúk szeretik a lányok fenekét csapkodni. Ő sem marad ki. Ment fel a lépcsőn, amikor az eset történt. Megfordult, és adott egy pofont a srácnak, mire az megszeppenve mondta, hogy nem ő volt, hanem a mellette álló. A másik is kapott.
Kérte, hogy menjek érte kocsival, ha esik az eső. Mondtam, nem vagy cukorból, nem fogsz elolvadni. "De igen! Cukorból vagyok, azért vagyok ilyen édes!"

Kaptam Tőle egy sitty sutty képet, miután megette a csokiscsigát, amit sütöttem. Íme:



A lehető legjobbakat! 

Kata

2012. október 11., csütörtök

És elkészült a harmadik

Rena "bonyologója" is elkészült. 


Némi magyarázat a tökhöz:

Még kicsi volt, hintázott a játszótéren. A mellette lévő hintán ült egy kislány nyuszifüles sapkában. Nézte, nézte, aztán megszólalt: - Én meg egy kis tök vagyok.


A lehető legjobbakat! 

Kata

Mostan színes tintákkal álmodom

Pontosabban: színes ceruzákkal. Még pontosabban: vízfesték ceruzákkal. A megrajzolt képet kiszíneztem, majd nedves ecsettel, mintha festenék, átnedvesítettem. Na, ekkor a papíron lévő ceruza úgy viselkedik, mint a gombfesték.

A lányoknak készítettem egy-egy képet. Ha a név nem lenne rajta, akkor is rájönnénk, kinek szól.


Készül a harmadik is.

A lehető legjobbakat! 

Kata

2012. október 3., szerda

VERS: Juhász Gyula: Szeged


A Tiszaparton halkan ballagok
És hallgatom, mit sírnak a habok?

E partok méla fordulóinál
Állt egyszer gőgös Attila király.

E tájon, hol a két víz összeér,
Áldozott egykor dús Ajtony vezér.

Ott fönn, ahol most vén harang dalol,
Dugonics András búsult valahol.

Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?

Itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott,
Petőfi Zoltán erre ballagott.

Megállok felhős tavaszég alatt
S míg megy a víz és az idő szalad,

Érzem, hogy az öreg Tisza felett
Az örök élet csillaga remeg.



Még hatodikos voltam, mikor ez a vers annyira megfogott, hogy megtanultam. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy érettségin Juhász Gyula lett a tételem.

A lehető legjobbakat! 

Kata

2012. szeptember 30., vasárnap

APRÓNÉP: Vidám park?

Régi ígéretet teljesítettünk, elmentünk a vidámparkba
Se a gyerekek, se a férjem nem igazán bírják a magasságot, hát felültünk az óriáskerékre. Én a nagyoknak próbáltam mutatni a várost. A férjem a legkisebbel ült és biztatta - vak vezet világtalant. 
"Ne félj! Ezeket a játékokat ellenőrzik." 
Erre Rena: 
"De, ugye a legokosabbak jönnek megnézni?!"

A lehető legjobbakat! 

Kata

2012. szeptember 27., csütörtök

Ez a nap más, mint a többi

Esküvőre voltunk hivatalosak, Rita és Tibi (férjuram unokatestvére) házasodtak össze Nyíregyházán.
A polgári esküvő után az egyházi szertartást a Római Katolikus Templomban tartották, aminek díszeiről, főként aprólékos festéséről és színes ablakairól alig tudtam levenni a szemem. A templom előtti tér is megér egy kis időt. Jót tesz a fájós lábnak, ha az új cipőben igazán csak ülni lehet.
A lakodalom a közeli Verba Tanyán zajlott. Az épületet kivülről az egyszerűség jellemzi. A fehér házfal és a fa kettősének hangulata mindig is tetszett. A jóelőre lefoglalt szoba kellemes volt, az ágy - meglepetésünkre - nagyon kényelmes. És ezt másnap reggel ötkor nem a fáradtság mondatta velünk!
A környezet szép, nyugtató, rendezett. Az esőzések után a fű szépen kizöldült, magához tért, az időjárás pedig kegyet gyakorolt. 
Elviselném még sokáig a szép napsütést!
A tanyán lévő horgásztó két hídja romantikus képekhez annyira nyilvánvaló. A hétvégén nagyon sok horgász üldögélt a parton. Zavargatták a vadkacsákat a zsinegek környékéről. Azok meg, mintha kinevetnék őket, zajongtak, hápogtak. Nem is hápogás volt, hanem valami "há-há-há-há"féle.
A horgásztanya terülj, terülj asztalka a madaraknak. A baromfiudvarból kiszökött pár rutinos csirke, és minőségellenőrzést végeztek a kukoricás-gilisztás-miegymásos tálban.
A baromfiudvarban volt még pulyka, ami messziről nézve komondor méretűnek hatott. A csengősbárányt és a foltos kismalacokat találtam a legaranyosabbnak. Volt gyöngytyúk és liba. Biztos az ő májuk feküdt alma- és hagymaágyon a vendégek örömére a húsleves, a káposzta, a vegyestál és a vaddisznópörkölt mellett.
A horgászokra visszatérve: olyan felszerelésekkel jöttek! Csak néztünk! Volt sátor, hiper-szuper pecabot, ha nevezhetem még annak azokat a futurisztikus, csipogó eszközöket. De csak fogtak egy méretes halat!
A gyerekeknek ez egy paradicsom. Séta a tó körül, jó levegő, a játszótér és az állatok lekötötték őket.
Az egyik legjobb esküvő volt, amin eddig voltam.  A vendégek körasztaloknál foglaltak helyet, ami beszélgetésre is lehetőséget adott. A dekorációt a kála színei, a bézs, a barna és a zöld határozták meg. Egyszerű és visszafogott volt, elegáns. 
Az biztos, hogy a vőfély maximálisan végig vezényelte a ceremóniát. Amikor már kicsit sok lett volna, mindig befejezte a monológokat, a játékot. Ötletes, vidám, szórakoztató volt, látszott, nem kis rutin és készülés van mögötte. Műsorának csúcsa, amikor összeszedte a gyerekeket, és tiritarka göncökbe öltözve bevonult a menyasszony és a vőlegény elé, mint a vőlegény felesége. Nem maradt el a számonkérés és nosztalgia! A főszereplők mellett ő volt a buli lelke. 
Nem voltak túlzások, sem üresjáratok a felszolgálóknak köszönhetően. Észrevétlenül, profin tették a dolgukat.
A zenekart is csak dicséret illeti, ráérzett a vendégek igényére, reggel ötig helytálltak. És a vendégek is elengedték magukat - jó értelemben. Felszabadultan, jókedvűen táncoltak. Rena lányom reggelig ropta. Nem számított, hogy egyedül vagy párban, ő csak táncolt. Lett is izomláza! Krisztiánnak is felejthetetlen marad az esküvő napja! A 18. születésnapján százötven fős buli nem akármi! Az egész család vele örült!
Kevéske alvás, ébresztőnek remélt kávé, kiadós reggeli a megmaradt ételekből, séta a tónál; majd hosszas búcsúzkodás után várt ránk még néhány száz kilométer hazáig.
Szép volt, jó volt, emlékezetes!

A lehető legjobbakat!

Kata

Utóirat: Balázsnak: A "ledfogyatkozást" veled nézte az érdeklődő?

2012. szeptember 18., kedd

APRÓNÉP: Ezzel nem vagyok előrébb

Rena lányom harmadikos. Nem tizenegyedikes! Még csak alsós harmadikos. 
Huszonnyolcan vannak az osztályban, művészeti tagozatra jár. 
Múlt pénteken rövid délutáni kirándulásra mentek, lovaskocsi vitte őket egy vadászházhoz. 
Nem is ez a lényeg. 
Van Renának egy haverja, Peti. Nem a legszelídebb emberke, és sokszor csúnyán beszél. Nem idézném.
Mielőtt felszálltak a lovaskocsira, Rena megkérdezte Petitől, hogy: "Miért beszélsz ilyen csúnyán?"
Erre Peti azt mondta: "Mert hajt a szex."
Rena, miután ezt itthon elmesélte, csak annyit mondott:
"Hát, ezzel most nem vagyok előrébb, hogy miért beszél ilyen csúnyán!"

A lehető legjobbakat!

Kata

2012. szeptember 17., hétfő

Szeptember, szeptember

Most még jó idő van. Napközben még melegnek is mondható. De ha kiterítem a ruhákat száradni, már nem lesz nyárillatuk. Mert szerintem nyáron, a tűző napon száradt ruha - az bizony nyárillatú. 
És rendben is van ez, hiszen ősz közeleg. De én nem szeretem. 
Az én évszakaim a tavasz és a nyár. A nyári kora reggelek hangulatát rendkívül élvezem. Amikor pléddel körülölelve kiülök a kertbe egy bögre tejeskávéval, és csak nézelődök. Még kicsit hűvös van, ott van a levegőben a volt, a régi, az elmúlt, és tudom, hogy egy órán belül itt minden zsongani fog. És ez feldob, mert ez kell, ez a jó, a csakis így.
Megint belekezdünk valamibe. 
Az ősznek és a télnek csak egy-egy részletét, pillanatát, hangulatát kérném, és gyorsan szálljanak tovább. Huss! Höss!
A szeptembert még nyújtanám.
Ne kergessem az időt? Röpül az így is, meg úgy is, tudom. Tapasztalom, átélem. Ahogy mások is.
Evelin és Szépszemű is biztosan szeretik a szeptembert. Az ideit mindenképp! Csillog az a gyűrű! Mesélhetnének Tata romantikájáról!
Rita és Tibor is biztosan szeretik a szeptembert. Egy napját mindenképp. Huszonkettedikén összeházasodnak. 
És Dóri is biztosan szereti a szeptembert, mert huszonkilencedikén megkapja a megérdemelt zöld övet. Tizenöt évesen, egyetlen lányként a csapatban, felnőtt kategóriában, két év alatt.
És reméljük, szeretik azok is, akik most kezdték az első osztályt, a középsőt, a nagycsoportot, a másodikat, a harmadikat, a hatodikat, a kilencediket. És azok is, akiknek huszonharmadikán van a születésnapjuk. 

Egy kicsit elmerengtem...

Na, megyek mosogatni.

A lehető legjobbakat!

Kata

2012. szeptember 11., kedd

KÖNYV: Bálint Ágnes: Szeleburdi család - Ahogy azt Rena elképzeli!

Korábban írtam, ez a könyv napló formájában tárja elénk a háromgyerekes család napjait. Rena lányom olvasónaplót írt, rajzolt. Ebből mutatok be három oldalt. 



És hazahoznak egy pár békát, amiknek legjobb helye természetesen a kádban van. Amit bedugnak. 
És ami csak telik és telik.


És a szomszéd "tisztaságmániás" Olgi néni találkozik egy békával a lépcsőházban.


És Olgi néni nagyon alapos. Minden este benéz az ágy alá, nem rejtőzött-e oda egy rabló. És az is világos, hogy ha az embernek emeletes ágya van, akkor több lesz a szobában a hely.

Így is lehet! 

Ahogy azt Rena elképzeli!



A lehető legjobbakat!

Kata

2012. augusztus 26., vasárnap

(Cs)úsztunk az árral

A napokban olvastam egy kedves ismerős bejegyzését egy jól sikerült spontán szalonnasütésről. Még másnap is, és gondolom, még harmadnap is emlegették, milyen jól sikerült a barátokkal az este.  
És tényleg!
Szombat délután volt, hívott a kedvenc húgom, menjünk el velük - vele és a Szépszeművel - a csúszdaparkba. Jó, megbeszéljük, visszahívunk. 
Nekem egyáltalán nem volt kedvem. Jaj, így meg úgy meg minden! A lányok, főleg a két kicsi, már pakoltak is! Buli van! Ilyenkor nagyon egy húron pendülnek a boszorkák! Férjuram kiütötte magát egy gyógyszerrel, neki mindegy!
Telefon, négykor ott találkozunk! De én nem fogok csúszkálni, majd nézlek benneteket, meg úszkálok. Fene a fanyalgást! 
Nagyon meleg volt. Jólesett ez így sulikezdéshez közeledve. Azt érzi az ember, hogy még soká tart az édes semmittevés.
Mi érkeztünk hamarabb, és szerencsésen úgy alakult, hogy közvetlenül mellettünk felszabadult egy parkolóhely. Micsoda véletlen! Csak úgy, épp akkor! 
Bent volt hely bőven a füvön.Vigyázat! Tele van apró, szúrós bogyóval. Úgy áll bele az ember lábába, mint a kaktusz tüskéje.
Akadt néhány ismerős arc a sokadalomból. 
Úszni ezen a részen nem lehet, így elindultam a többiekkel. 
Na, kipróbálod? :o)) Ki bizony! :o) 
Három órán át szinte meg sem álltunk. Mit mesélhetnék róla? Olyan jó volt! 
Mi is emlegettük még ma is a szombat délutánt. Sőt, biztos, hogy holnap is fogjuk. És a húgom felülmúlhatatlan limonádéját is! Köszi, ez is jólesett!
Szervezni nem lehetett volna jobban azt a pár órát. Jön egy ötlet, összeáll egy jó kis csapat, és lesz egy "hú, de jó volt" emlék. Csak úgy, spontán. Bármikor, ezer örömmel!

A lehető legjobbakat!

Kata

2012. augusztus 23., csütörtök

APRÓNÉP: Nem mondhatom el senkinek ...


Réka korai:

"Ez itt az ég.
Ez itt a jég.
Ez megrepedt ...
Engem meglepett!"

Rena korai:

"Te vagy az ász, a vadász.
De mit csinálsz,
ha kitör a frász?"

A lehető legjobbakat!

Kata

2012. augusztus 21., kedd

Miből lesz a cserebogár

Tavaly, december 7-én hozta a Mikulás, vagy inkább a Krampusz. Négyen voltak: Zsepi, Maci, Szálka és Ő. Egy jegesmedve. Hatalmas, a bundája fehér, az orra szénfekete. Zsepi csintalan volt, Maci egyszerűen cuki, Szálka önfejű. És Ő? Ő okos, előkelő, nyugodt és bátor.
Na. 
Nem jegesmedve! Ő Turka, a Kisökör, az Ördög. Ezerrel futva veszi be a legélesebb kanyarokat, egy méterről leugrik, és szupergyorsan tanul. És esténként békákkal táncol.
A szimata kiváló! Vakondtúrás egy sincs a kertünkben. Idén már négy vakondot letett a teraszra. Szép példányok voltak, mintha plüssjátékok lennének. De nem adta az ebadta!
Érte nem jelentkeztek, így maradt harmadikként a háznál az anyjával és az öreg vizslával. Hogy bánom-e?
Ő nem más, mint a Perselykutya. Böcsületes nevén ARTÚR király.

A lehető legjobbakat!

Kata

2012. augusztus 17., péntek

KÖNYV: Bálint Ágnes: Szeleburdi család

A legkisebb lányom harmadikba megy. Nyári feladat: olvasni és olvasónaplót készíteni. Szerintem a naplókészítés nagyon kreatív foglalatosság. Rajzolni, díszíteni,  ragasztani bele ezt-azt, írni címszavakban vagy rövid mondatokban. Biztos, hogy egy ilyen olvasónapló szemet gyönyörködtető és emlékezetes. 
Erre a könyvre amúgy is emlékezni fogunk! Láttam már filmen, jó volt, jó szereplőkkel. De olvasva sokkal jobb! 
A kisebbik Faragó fiú a barátjával naplót ír, hogy öregkorukban majd olvasgathassák, mi minden történt velük. 
A történetben egy kedves család napjairól kapunk képet. Egy lépcsőház, ahol sok az idős ember és, ahol a szomszéd nem akárki, ott a nyüzsgő, hangos, háromgyerekes családnak, akikhez sok-sok barát is társul, nem könnyű az élete. Valóban élik az életüket: békák a kádban, több hetes ázott nyúlbőr az ajtón, szomszédoló hörcsögök, és sok-sok megvalósításra váró ötlet. A lányom mondta, hogy az a jó ebben a könyvben, hogy "például nem csak megemlítik a penészt, és csá, viszlát, hanem visszatérnek rá, hogy mi lett vele". 
Hogy mi lett a penésszel? Összement, de már tudják a fiúk, hogy legközelebb hol lenne jobb helye a lakásban.
Pörgős, humoros, kedves olvasmány Bálint Ágnes Szeleburdi család című könyve! 
Jó szórakozást hozzá!

A lehető legjobbakat! 

Kata

Folyt. köv.!

2012. augusztus 14., kedd

KÖNYV: Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen

Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen verses meseregénye majd' tízéves.  Nem is most olvastam, hanem évekkel ezelőtt esténként a lányaimnak. Nem állítom, hogy könnyű olvasmány, vagy, hogy emlékszem minden részletre, szereplőre. De még a történetre se igazán. Ideje lesz újra elolvasni, ha már így a kezembe került. Valaki Réka a vécé újságtartójában hagyta, mint minden mást. :o) 
Egy kedves ismerős kérdezte a napokban, ismerjük-e, mert az ő legkisebb lánya - 2-3 éves - hangoskönyvben hallgatja, és imádja. Rögtön felidéztünk egy közös kedvencet a könyvből: 

"Volt egy úr, lakhelye Mozambik,
fenéken harapták a zombik.
Faggaták: "Nagyon fáj?"
Azt modta: "Ugyanmár.
Eleve is volt már azon lik."

Ha a történetre nem is emlékszem, erre és a többi hasonló szösszenetre egészen pontosan. Akkor a legkisebb lányom még előkészítőbe járt, 7 éves volt. Megtanult a könyvből párat ezekből a versikékből, és elmondta a tanár néninek, aki kölcsön is kérte a könyvet. Neki is tetszett.

Persze, ez egyéntől függ - meg még sok más dologtól. Például: egy másik versikét egy Peti nevű kisfiúnak mondtam el, aki erre sértődötten azt mondta, hogy milyen szemtelenség. 
Így hangzik:

"Kíváncsi gyerek volt Péterke,
bedugta orrát az ételbe.
Kiszólt a galuska:
"Megrúglak, Petyuska!"
S Péterke felszállt az éterbe."

Két emlékezetes részt emeltem ki a regényből, s ha ezek alapján kedvet kaptál a többi elolvasásához, akkor én már csak jó szórakozást kívánok Neked.

A lehető legjobbakat!

Kata




2012. augusztus 7., kedd

APRÓNÉP

Az alábbiakat a legkisebb lányom, Rena mondta 5 évesen. A körülményekre már nem emlékszem, de akkor gyorsan lejegyzeteltem. Ma pakolászás közben akadt a kezembe. Mosoly mellett azért egy kicsit el is szorult a szívem. Arra, hogy akkor mit éreztem, még most is emlékszem: mekkora felelősség, hogy minta vagy a gyereked számára. És nem mindegy, milyen!

Tehát a bölcsességek Renától:

"Ilyenek ezek a férfiak. Parancsolgatósak, dolgozóba menősek, evősek. Néha kihúzzák a számítógépet, nekem meg bedugják. Ismerem, Apa az. Ilyenek ezek a férfiak. Igaz, Apa? 
Meg alvósak, meg tévénézősek. Igaz, Anya?
Meg számítógépezősek, meg megbüntetősek, meg nem megbüntetősek."

A lehető legjobbakat!

Kata

2012. augusztus 5., vasárnap

APRÓNÉP

Hétvégén nálunk volt a húgom. Este ment zuhanyozni. Rena lányom (9 éves) valami ilyesmit mondott neki: - Csak nyugodtan, szinte otthon vagy. Akár fejen állva is ugrálhatsz! :)

2012. augusztus 1., szerda

APRÓNÉP

Három gyermekem van, már nem aprók. Míg kicsik voltak, rendszeresen feljegyeztem aranyköpéseiket. Mindig jókat derülünk rajtuk, ha előkerülnek. A lányok kézzel-lábbal tiltakoztak az ellen, hogy közreadjam ezeket a poénokat. De ha egyszer olyan jók! 
Jó szórakozást!

Dóri:

6 évesen
Fütyült. Kérdezi: - Megismered? Mondom: - Nem.
- Hát persze, mert angolul fütyültem!

7 évesen
Az óvónéni elbábozta, mennyire nyomja a hercegkisasszony derekát a borsó.
Dóri mondja: - Nagyon-nagyon nyomta. ... Biztos fagyasztott volt!

8 évesen
Már 4 előtt itthon volt a napköziből, pedig csak 4-kor engedik el őket. - Hogy-hogy ilyen korán? Hamarabb elengedtek? - kérdeztem. - Nem, most egy másik úton jöttem.

Réka:

4 évesen
Mondta, ha nagy lesz, királylány lesz és feleségül veszi apát. Ő lesz a királyfi. ... Anya meg lesz a sárkány.

5 évesen
Rena (akkor még csak 2 éves volt) nézegette a ketchup dobozát és közben motyogott. Réka megszólalt: - Kicsit furcsán olvas.

Rena:

6 évesen
Egerbe utaztunk, szép dombos vidék. - Hogy tudták ilyen szépen berendezni ezt a dombot?

7 évesen
Kapott a barátnője nagymamájától egy mézes sütit. Forgatta, gondolkodott. - Megkóstolom, biztos nincs benne kábítószer!

2012. július 26., csütörtök

KÖNYV: Csukás István: Ló az iskolában

Ebben a könyvben két kisregény olvasható, melyeknek főszereplője Gajzágó István. A főszereplőt már ismerhetjük a Vakáció a halott utcában című regényből, melyben  a hangjátékírót "alakítja"
A könyv első kisregényének címe: Hogyan lettem filmszínész? Ebben Gajzágó még csak másodikos, de pontosan tudja, mit akar kezdeni az életben. Ő bizony színész lesz, amit tudjon meg az egész utca! Két dióval a szájában, egy törött lábú artistával és egy édesszájú vaddisznóval kezdi el filmes pályafutását a nagymama Pityikéje. 
A második kisregény is lendületes, vidám, vicces, kedves. És nem hosszú! :o)
És állítom, egy elmaradt dolgozat megírásánál van nehezebb dolog a világon. De nem egy negyedikes gyereknek. A lóról kell fogalmazást írnia, ám városi gyerek lévén még nem látott közelről egyet sem. De hol talál lovat a városban? Van persze beszélő légy, cinkos fénykép, idomár, Sárga Tornádó és Csicseri bácsi, de ló az nincs. Vagy mégis? Hát persze! Olvasd csak el! :o)

Keserű történet

Rettenetesen utálok orvoshoz menni. Tudom, nem vagyok ezzel egyedül, de ettől még nem érzem kevésbé nyűgnek. Ez az évekkel ezelőtti történet az epeműtétemet és a kissé zavaros előzményeit meséli el. Röpke két hónap történései sok dolgot kivesznek az emberből. :o)

Párszor begörcsölt az epém. A legelején azt sem tudtam, mi ez. Hát, nem kívánom senkinek. Megfogadtam, hogy a következőnél elmegyek orvoshoz. Barátnőm is mondta, nem szabad elhanyagolni. Az ő nővérét már műtötték vele.

2006-06-26: a helyettesítő háziorvos beutalt belgyógyászhoz.

2006-06-27: felhívtam a belgyógyászatot időpontért: 2006-08-02, de előtte kérjek beutalót a háziorvostól hasi uh-ra és laborba.
Mellékesen megjegyezte az asszisztens, hogy már ki vannak ezzel az orvossal, mert senkinek sem ad előre beutalót uh-ra és laborra, pedig azok eredményével kellene menni a belgyógyászhoz.
Vissza a háziorvoshoz.

2006-07-12 - szerda: hasi uh (kórház – a város szélén), labor (SZTK – város közepén). A hasi uh időpontja 9 óra, ¾ 12-kor már végeztem is. Előre megad Mancika egy időpontot, de igazából ez csak előzetes felmérés a várható páciensek számáról. Az érkezési sorrend jelenik meg a gépben, ennek megfelelően hívnak be. 
A húgom vigyázott a legkisebbre. A kórház kertjében nézegették a halakat meg a teknősöket. 
Még jó, hogy legalább a vérvétel 5 perc alatt meg volt az SZTK-ban, ezzel kezdtük a napot.

2006-08-02 - szerda: belgyógyász vizsgálat az SZTK-ban. Na, ilyet se hallottam még. Ott van az orvosnál az összes papírom, erre kérdezi, mi a panasz. Mondom, hogy epekő. És? És, mondom, mi a további teendő? Hát, amit a beteg akar. ??? Kérdeztem a lehetőségeket: robbantás, műtét, így marad. Robbantani nem, mert az apró kő nem mosódik ki, mint a vesekő, így elzáródást okozhat. Ha marad, akkor a kövek felsérthetik az epehólyagot, ami elfertőződhet. Na, akkor mi marad? Küldött a sebészetre. Nem egy idegbeteg orvos, még a számmisztikáról is mesélt.
Egy hónapja még 85 kg-ot mutatott a mérleg, az orvosnál 79 kg-ot.
Kész van minden vizsgálat, EKG is. Hittem én!
Itthon felhívtam a kórház sebészetét időpontért. Közölték: Előbb menjek az SZTK sebészetre beutalóért. Ha ezt tudtam volna, egy csomó időt és mászkálást megspórolok. Alig voltam ideges.

2006-08-10 - csütörtök: vissza az SZTK sebészetre, hogy adjanak beutalót a kórházi sebészetre. Szerencsére harmadik voltam, leküldött laborba teljes vérkép és vizeletvizsgálatra, mert az alig egy hónapja készített labor már úgy sem jó, és a vércsoportot is meg kell határozni.
A három terhesség alatt készített meghatározás nem értem, miért nem jó. Pedig minden alkalommal egyforma lett. :o)
Kaptam az altatóorvoshoz is beutalót. De oda csak a kész laborral menjek!

2006-08-15 – hétfő. Beszéltem az altatóorvossal a kórházban. Rendben volt minden, altatható vagyok, a doki meg nagyon szimpatikus. Na, nem mintha ez számítana valamit az epém szempontjából. Persze, mióta elkezdtem ezt a tortúrát, semmi bajom nem volt. A műtét előtt pár nappal igyak naponta 2-3 litert, és elmondta, miből áll az altatás. Kaptam kérdőívet és nyilatkozatot.
Na, ha már így altatható vagyok, akkor vissza kell mennem az SZTK sebészetre műtéti időpontért. 

Ez a hétfő mozgalmas volt, mert vasárnap délután a legnagyobb lányom elesett görkorival. Törés, gipsz. Hétfőn ellenőrizték. Egy hét múlva kapta a végleges gipszet. A férjem vitte a kórházba és az ellenőrzésre, de ki volt a mindenható asszisztensektől.

2006-08-16 – szerda: voltam az SZTK sebészeten, a műtét jövő kedden lesz. Fél 8-ra kell mennem. A dolog szépségéhez hozzá tartozik, hogy laparoszkópos műtét előtt gyomortükrözés is van. Juj, de jó lesz!

Pénteken indultunk családi találkozóra. Tavaly kb. negyvenhárman voltunk. Megbeszéltük, hogy minden évben szervezünk egy találkozót. Még jó, hogy nagymama is ott lehetett, 91 éves volt márciusban. (Megj.: idén márciusban volt 97 éves!)
Panaszkodott anyunak, hogy most jönnek elő a nyavalyái (szemműtétje volt), erre anyu mondta, hogy mit akar, örüljön, hogy 92 évesen csak ennyi baja van. Erre nagymama megjegyezte, hogy még csak 91 éves. Na, igen. Egy nő életkorával nem lehet viccelni.

2006-08-22 – kedd: Férjem vitt a kórházba, megvárta a műtét végét. A nővér vérnyomást mért, és kérdezte, hogy ideges vagyok-e. Ugyan, mitől?? A vérnyomásom 100/70 volt :o)). Mi lett volna, ha nyugodt vagyok? 
Jó szobatársakat kaptam, négyen epések voltunk, és a hatból négyünket Katinak hívták. Kaptam egy szexi ruhát, amire a megkötőt a nővér sebtapasszal ragasztotta fel, hogy itt-ott takarjon is valamit.
Kaptam egy fél szem nyugtatót, ami 10 perc múlva teljesen kiütött, pedig azt gondoltam, hogy na, az én agyamat nem irányítja semmi. A gyógyszer után jött is értem egy fiatal srác műtőskocsival. Ezt az érzést nem szeretném újra átélni! Mire a műtőbe toltak, már kómás voltam.
Arra emlékszem, hogy az altatóorvos a kézfejembe szúr egy branült (nem tudom, hogy hívják, írják), és bohóckodott.  
Közben bejött a sebész, és kérdezte tőlem!!!, hogy kezdhetjük-e. Mosolyogva bólintottam, biztos a nyugtató váltotta ki. 
A másik altatós – egy mogorvácska nő – rám tette a maszkot, de éreztem, hogy félre nyomja a számat. Ez engem nagyon zavart, elkezdtem mozgatni a fejem. Motyogott valamit, aztán visszatette. Közben a bohóckodós altatót fecskendezett a branülbe. Ekkor nagy fájdalmat éreztem a karomban felfelé jönni, de a könyököm alatt elaludtam.
A szobában tudatosultam magamnak.
Hogy közben mit csináltak??? Volt-e gyomortükrözés? Azt vették-e ki, ami miatt bementem? És egyáltalán, mi történt velem, arról fogalmam sincs.
Arról nem írok, hogy néztem ki utána! :o))


A lehető legjobbakat!

Kata

2012. július 23., hétfő

VERS: Balogh József: Mit kívánok

Kívánok én hitet, kedvet,
szép szerelmet, hű türelmet,
utakhoz fényt, csodát, álmot,
békességes boldogságot,
magyar szót és égre kéket,
emberarcú emberséget,
verseket, célt, igazságot,
daltól derűs jobb világot,
bokrok mellé társnak fákat,
napfényt, amely el nem fárad,
tekintetet szembe nézve,
éjt meg nappalt soha félve,
kézfogásos tiszta csöndet,
és mosolyból minél többet!

A legnagyobb lányom idén ballagott. Ezzel a verssel búcsúztak el tanáraiktól. 

Szerintem nem kell ezt a verset magyarázni! :o) 
Számomra egyszerű összefoglalás, egy ima. 

A lehető legjobbakat!

Kata

2012. július 22., vasárnap

KÖNYV: Vakáció a halott utcában

Csukás István könyve már az elején a gyerekkorom hangulatát idézi fel. Amikor a szünidő nyugodt volt és hosszú. Hétfőnként nem volt tévéműsor, gyerekműsorok is csak délelőtt és hétvégén, és persze az Esti mese. A délelőttök lassan és unalmasan teltek, de délutánra az utca gyerekei és a barátok összeverődtek, és csak sötétedésre kerültünk elő egy-egy "de jó volt" játék után.
A történet főszereplői az új lakótelepre költöző gyerekek, akik hamar összebarátkoznak. Felfedezik a környéket, az elhagyott és lebontásra váró régi házakat a "halott" utcában. A fordulatot egy igazi halott "felbukkanása" okozza. A fiúk nyomozásba kezdenek a tehetséges Gergő vezetésével. Vigyázat! Mindenki gyanús! 
Megismerkednek egy lelkes hangjátékíróval, Gajzágó Istvánnal, akit elkerül az ihlet. A nyomozás során a fantáziája újra szárnyra kap, még egy kis csavart is visz a történetbe, ami végül a nyomozás sikerét eredményezi.
Filmforgatás, régi lakók, Kakula Zé, titkos levelek, és az unalmasnak induló szünidő végül nagyon is kalandos napokat hoz.
A könyv vége felé, amikor összeül a kupaktanács és gyorsan összegzik az eseményeket, nekem hiányzik valami. Aztán a könyvet becsukva olyan érzésem támadt, mintha Csukás István az időszűkében lévő Gajzágó lenne, akit köt a határidő. Hiányzik a végéről egy-két apró dolog részletezése.
A könyvet elsősorban a hozzám hasonló korú szülőknek ajánlom. Tudom, hogy ők utána meghozzák a gyerekeik kedvét a könyv elolvasásához. Esetleg majd párhuzamosan olvassák, ahogy mi. :o)

A lehető legjobbakat!

Kata


Köszöntelek

Kedves Látogató!

Jelenleg nem találsz olvasnivalót - nálam! 
Hamarosan jelentkezem könyvajánlással, 
a mindennapok ihlette mondanivalóval, és ami még eszembe jut.

A lehető legjobbakat!

Kata