Összegyűjtöttem néhány mondókát a kéz tornáztatására.
Ujjaimat mutogatom,
közben vígan mondogatom:
kifordítom, befordítom,
fölfordítom, lefordítom,
zongorázok, furulyázok,
erősebb lett a kezem,
a tornát befejezem.
Nyisd a kezed,
zárd ökölbe,
forgasd a csuklód körbe-körbe,
tapsolj kettőt,
csapj a térdre,
engedd a kezed le a mélybe.
Mit csinál a kis kezem?
Simogat kedvesen,
ütöget mérgesen,
csiklandoz viccesen,
csipked hegyesen
táncol ügyesen.
Mit csinál a kis kezem?
Te is tudod, mondd velem.
Hüvelykujjam korán kelt,
ablakon kopogtatott,
a négy szomszéd kiugrott,
s köszöntötték: Jó napot!
Itt a kezem: jobb és bal,
összeverem, megszólal.
Itt a kezem: bal és jobb,
most kell vele tapsolnod.
Ez a szemem,
ez a szám,
ez meg itt az arcocskám.
Jobbra, balra két karom,
ha akarom, forgatom.
Két lábamon megállok,
ha akarok, ugrálok.
Lassan forog a kerék,
mert a vize nem elég. (csukló)
Gyorsan forog a kerék,
mert a vize már elég. (mutatóujj)
Esik eső, fúj a szél,
nyírfa ága összeér.
Újra össze, újra szét,
rajta-rajta most elég. (fej felett a kéz, lengedez, majd leereszteni)
Húzzuk a szekeret,
forgatjuk a kereket,
vezetjük az autót,
becsapjuk az ajtót.
Hüvelykujjam korán kel,
minden ajtón bekopog.
felkelnek a szomszédok,
köszönnek, hogy: Jó napot!
Egyedem-begyedem, ez az én tenyerem.
Öt kis fürge ujj van rajta,
bemutatom őket sorba.
Hüvelykujjam itt az első,
mellé másik, ez már kettő.
Össze-szét, össze-szét,
körbeforog a kerék. (ujjak nyitogatása, csukló forgatása)
Középső ujjam a leghosszabb (megj.: a többit ne csukd le!)
nem csinálok semmi rosszat!
Össze-szét …
Erre gyűrűt fogok húzni,
ezt a kicsit gyorsan nyújtsd ki.
Össze-szét …
Sokat tud az én kezem,
sokat tud az ujjam.
Benne mindféle régi,
s mindenféle új van. (! bal hüvelykujjat a jobb mutatóra, jobb
hüvelykujjat a bal mutatóra, váltogatni)
Tettünk-vettünk, serénykedtünk,
építettünk, szépítettünk.
Megpihen a két kezünk,
elégedett a szívünk.
Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
középső ujjam összeszedte,
gyűrűsujjam hazavitte,
a kisujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle.
Megmásztam öt hegyet,
egy dundit, egy keskenyet,
egy magasat, egy ékeset,
egy egészen kicsikét,
nekem ennyi épp elég.
Megfogtam egy magocskát,
fúrok neki lyukacskát.
Beleteszem,
betemetem,
gereblyézem,
öntözgetem.
Megsüti a napocska,
kibújik,
nő a szára,
ekkor a szél megfújja,
elrepül a magocska.
Csepereg az eső, (körömkocogtatás a padon)
szitál, (nyújtott ujjak zongoráznak)
esik, (két mutatóujj felváltva)
villámlik, (kéz a fej fölé)
lecsap. (lecsap)
Kicsi mag a föld alatt, (két ököl együtt)
napsugarat hívogat,
ha a tavasz közeleg,
pici csíra növöget, (mutatóujj)
kapaszkodik a gyökér,
kis növényke fényre ér. (zárt tenyér)
Nő a szára, levele, (zárt tenyérrel kar felfelé)
nyújtózkodik fölfele,
bimbót ringat, (zárt ököl)
szirmot nyit,
illatával beborít. (ujjak nyitnak)
A lehető legjobbakat!
Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése