„A
gyermek lelke tiszta lap.
Gondold
végig, mivel írja tele a könyv, melyet kezébe adsz.”
/Móricz
Zsigmond/
Az
olvasásról néhány gondolat
Szeretnék néhány gondolatot megosztani
veletek az olvasás hátteréről, az olvasási és szövegértési képességek
fejlődéséről. Felmerülhet a gondolat, hogy „az én csemetém még csak most
született”, vagy „még csak fél éves, ez a téma minket még nem érint”. De látni
fogjátok, hogy az olvasáshoz szükséges képességek fejlesztése nem az iskolában,
hat-, hétévesen kezdődik, hanem sokkal-sokkal hamarabb, a hangok tanulásánál.
Néhány mondatban, leegyszerűsítve bemutatom,
hogyan vagyunk képesek olvasni. Az olvasáshoz két agyi rendszer összehangolt
működésére van szükség. Ez a két rendszer a hallási és a látási feldolgozó
rendszer. A hallási feldolgozó rendszer felelős a beszédhangok elkülönítéséért.
A látási feldolgozó rendszer az írásrendszer elemeinek, a téri és vizuális
információknak a feldolgozását végzi. Olvasás során a két agyi rendszer által
fogadott vizuális és akusztikus ingereket az agy megfelelteti egymással, a
hangot a betűvel, a betűt a hanggal egyezteti. Ha a hang és betű „egysége”
létrejön, akkor képes a gyermek kimondani az olvasottakat.
A
beszédészlelés, vagyis a hallás teszi lehetővé számunkra a hangok, hangsorok
felismerését, ez az alapja a betűtanulásnak, ami az olvasástanulás egyik
lépcsője. A beszédészlelés már születésünkkor elkezdődik. Ennek legősibb
formája a dajkanyelv, mely nem csak a hangokat, a szavakat, a nyelv jellegzetességeit
közvetíti a gyermek felé, hanem érzelmi tartalmat is hordoz, ami elősegíti a
beszéd és a mentális képességek fejlődését is. Ez segít az olvasottak
átélésében, átérzésében, hangos olvasás során pedig az érzelmi töltés
közvetítésében, visszaadásában.
Hosszú és fokozatos folyamat, amíg az értő
olvasás kialakul, amíg a betűkből összeállnak a szavak, majd készségszintre
fejlődik az olvasás. E folyamat során nélkülözhetetlen a hangok és szótagok
felismerése, a szavak elemekre bontása, a szó kezdő betűjének elkülönítése,
adott hanggal szavak felsorolása. A szótagolás teszi lehetővé, hogy a szavakat
kisebb egységekre bontsuk, ezáltal a szóban lévő hangokat felismerjük. A
hangokra bontás képességének stabilizálódása a sikeres olvasástechnika alapja, mert
így a gyermek a látott betűket biztonsággal és rutin-szerűen képes
megkülönböztetni és a hozzá tartozó hanggal egyeztetni.
A
hangokkal való műveletek képességét az iskolába érkező gyerekek még nem
teljesen birtokolják, ennek kialakulása egyéni érés eredménye is. Egy felmérés
szerint az iskolába érkező gyerekek 46 %-ánál működik optimálisan a
beszédhanghallás. 47 %-nál kevés a hibaszám, 7 %-nál több beszédhang
felismerése is problémát jelent. A harmadik évfolyam végére 96 %-nál optimális
a beszédhangok felismerése.
A
beszédtanulás első színtere a család, a kisgyerek első kommunikációs
tapasztalatait itt szerzi. A családon belül az édesanyának van a legnagyobb
szerepe a beszédtanításban, hiszen - általában – a kisgyermek első hónapjait legszorosabban
vele éli át, tőle tanulja az anyanyelv szavait, s így fejlődik beszédértése. A
kisgyerekek számára nagyon fontos az édesanya érintése, arca, hangja. Már
újszülött korban felismerik a kicsik édesanyjuk hangját, és meg tudják
különböztetni másokétól. Nagyon fontos, hogy a kisgyermekkel születésétől
kezdve beszélgessenek. A spontán beszélgetések, az életkornak megfelelő
magyarázatok, a képeskönyvek együttes lapozgatása, a mindennapi tevékenységek
elmesélése mind természetes módon, többé-kevésbé tudatosan fejleszti a
kisgyermek szókincsét, finomítja a beszédértését. Ez játékosan fejleszthető is,
de mindig igazodni kell a gyermek életkorához, aktuális érdeklődéséhez. Ehhez
számos nagyon jó könyv lehet a szülők segítségére, pl. szöveg nélküli könyvek,
mondókás könyvek. Említhetem az internetet is, ahol nagyon sok oldal
foglalkozik a kisbabák korai fejlesztésével, és ehhez segítséget is adnak, pl.
mondókákat, játékötleteket, okos baba, tudatos szülő, logopédia.
Az,
hogy valaki olvasóvá válik vagy nem, az nem akkor dől el, amikor megtanul
olvasni. Sokkal korábban elkezdődik az olvasóvá nevelés, a könyvekkel való első
találkozáskor, a gyerekek pár hónapos korában, amikor tapintja a könyvet,
megérzi az illatát. Fontos, hogy ez a találkozás ne alkalmi legyen, hanem
folyamatosan, nap nap után, valamilyen rendszer szerint találkozzanak a kicsik
az olvasás örömteli és egyre izgalmasabb élményével. A mesélés bővíti a
gyerekek szókincsét, fogalmi rendszerét, aminek nagy jelentősége lesz az
olvasottak megértésénél. Egy-egy nem ismert szó miatt nem veszíti el a történet
fonalát az, akinek gazdagabbak az ismeretei. Nem marad le. A mese továbbá tanít
koncentrálni, a hallottakra figyelni, ami a későbbi szövegértéshez szükséges. A
mesehallgatás nem csak a szókincset fejleszti, közben állandóan működik a
gyermeki fantázia, megelevenednek a hallottak, élménnyé válik. Közben pedig
közvetve beépül a gyerekek tudatába, hogyan épül fel a szöveg. Hall bevezetést:
Hol volt, hol nem volt…, hall egy történetet, majd egy befejezést: Még ma is
élnek, ha… Hallja továbbá azt is, hogyan épülnek fel a mondatok, vannak
hangsúlyok, melyekkel érzelmeket is kifejezhetünk. Mindez hozzájárul a
szövegértéshez.
Az
a gyerek, akinek sokat olvasnak, maga is megtanul szöveget alkotni,
összerendezni, ami által az önbizalma is növekszik. De mindig szem előtt kell
tartani a gyerek életkorát. A legkisebbeknek elég tőmondatokban olvasgatni, pl.
Ez egy labda. Később azokat a meséket szeretik, amelyekben a saját mindennapi
dolgaikat látják, pl. esti fürdés, ebédidő, stb. Ezekben a mesékben magukra
ismernek a kicsik, átélik a történetet, megértik, amit látnak, és hallanak.
Azokat az olvasmányokat, amihez saját tapasztalat, élmény valamilyen formában
társul, sokkal szívesebben hallgatják, olvassák a gyerekek. Ez érvényes a
picikre, kicsikre, nagyobbakra és felnőttekre egyaránt az élménykínáló szövegek
olvasásánál. Aztán következhetnek az állatmesék, ahol a szereplők emberi
tulajdonságokkal vannak felruházva. Átélhetik a jóság, bátorság, szeretet
érzését, olyan érzéseket, melyek a saját élethelyzeteikben is benne lehetnek.
5-6 éves kor körül pedig a tündérmesék csodái következhetnek. Mindez
fokozatosan történjen, a gyerekek életkorának megfelelő olvasmányokkal.
Verseket
már pár hónapos korban „taníthatunk” a gyerekeknek. A kis mondókáknak
elsősorban a ritmusa, dallama, játékossága és rímei ragadják meg ebben a korban
gyerekek figyelmét. Ezek az apró lépések vezetnek el ahhoz, hogy a gyerekek
később szívesen vegyenek kézbe könyveket. Ehhez szükséges már kicsi gyerekkortól
kezdve az odafigyelés a környezet részéről.
Kezdetben a
család szerepe a legfontosabb a gyerekek fejlődésében. Ehhez kérhetnek és
kapnak segítséget különböző fórumokon a szülők. Hároméves kortól az óvodai
célirányos, játékos fejlesztés elengedhetetlen. Minden életkornak van egy olyan
szakasza, amikor egyes képességek kialakulásának, kifejlődésének a legnagyobb
az esélye, akkor a „legnyitottabb a gyerekek agya” bizonyos dolgok
elsajátítására. Ennek az oktatási intézmények szakemberei tudatában vannak,
ezért minden esetben nagyon sokat adnak a jól felkészült óvodapedagógusok, a
fejlesztőpedagógus. Szakmai tudásukkal megvalósulhat az optimális fejlesztés,
ami csakis a szülővel egyetértésben, összefogással, együttműködve valósítható
meg.
Kovácsné Dávid Katalin
fejlesztőpedagógus
A lehető legjobbakat! Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése