Csokoládé

Szeretem a csokoládét. 
Na, nem válogatás nélkül. 

Mostanában kaptam hármat is. Az egyik az ismertebb After Eight, aminek hűsítő hatását akkor is érzem, ha rá gondolok. 

A második egy nagyon különleges. Igaz, hogy fehér csoki az alapja, amit magában nem vennék meg. De így! Egy közeli kertészetben bukkantunk rá, ahol a levendulát számtalan formában kínálják - sikerrel. Egyébként is nagyon szeretem ezt a virágot, s most meg is kóstoltam. Ez a csokoládé - ha a fehér csokit nevezhetem annak - kandírozott virágokkal, mandulával, pisztáciával, apró édes fehér és lila golyócskákkal van megszórva. Az illatát visszaadni nem tudom, de képzeljétek el a csokoládé és a levendula illatának kettősét megbolondítva egy kis pisztáciával.

A harmadik csokoládét nagyon lassan fogyasztottam, és lassanként emésztem. 

A borítóján leírtak alapján azt gondoltam, könnyű kis csemege, egy-két délután alatt megeszem. Aztán nem így lett. Egy hónapig tartott, ami nálam szokatlan. 

Ez egy elgondolkodtató Csokoládé. 

Igen, nagy kezdéssel. Joanne Harris könyvéről van szó. 

Négy részt idézek a könyvből, ami engem megragadott, elgondolkodtatott.

"Örökös védekezés mindentől. Az élettől. A haláltól."

"A túl sok poggyász csak arra jó, hogy az ember lassabban mozogjon."

"Az utazás egyik előnye, hogy egy idő múltán felismerjük: akárhová menjünk is, az emberek olyan nagyon nem különböznek egymástól."

"Hadd foglalja a helyet olyasmi, amit érdemes nevelni. Máskülönben hiába küszködik: mindenhová beférkőzik a gyom."

A lehető legjobbakat! 

 Kata