Szeptember, szeptember

Most még jó idő van. Napközben még melegnek is mondható. De ha kiterítem a ruhákat száradni, már nem lesz nyárillatuk. Mert szerintem nyáron, a tűző napon száradt ruha - az bizony nyárillatú. 

És rendben is van ez, hiszen ősz közeleg. De én nem szeretem. 

Az én évszakaim a tavasz és a nyár. A nyári kora reggelek hangulatát rendkívül élvezem. Amikor pléddel körülölelve kiülök a kertbe egy bögre tejeskávéval, és csak nézelődök. Még kicsit hűvös van, ott van a levegőben a volt, a régi, az elmúlt, és tudom, hogy egy órán belül itt minden zsongani fog. És ez feldob, mert ez kell, ez a jó, a csakis így.

Megint belekezdünk valamibe. 

Az ősznek és a télnek csak egy-egy részletét, pillanatát, hangulatát kérném, és gyorsan szálljanak tovább. Huss! Höss!
A szeptembert még nyújtanám.
Ne kergessem az időt? Röpül az így is, meg úgy is, tudom. Tapasztalom, átélem. Ahogy mások is.

Evelin és Szépszemű is biztosan szeretik a szeptembert. Az ideit mindenképp! Csillog az a gyűrű! Mesélhetnének Tata romantikájáról!

Rita és Tibor is biztosan szeretik a szeptembert. Egy napját mindenképp. Huszonkettedikén összeházasodnak. 

És Dóri is biztosan szereti a szeptembert, mert huszonkilencedikén megkapja a megérdemelt zöld övet. Tizenöt évesen, egyetlen lányként a csapatban, felnőtt kategóriában, két év alatt.

És reméljük, szeretik azok is, akik most kezdték az első osztályt, a középsőt, a nagycsoportot, a másodikat, a harmadikat, a hatodikat, a kilencediket. És azok is, akiknek huszonharmadikán van a születésnapjuk. 

Egy kicsit elmerengtem...

Na, megyek mosogatni.

A lehető legjobbakat!

Kata