Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen verses meseregénye majd' tízéves. Nem is most olvastam, hanem évekkel ezelőtt esténként a lányaimnak. Nem állítom, hogy könnyű olvasmány, vagy, hogy emlékszem minden részletre, szereplőre. De még a történetre se igazán. Ideje lesz újra elolvasni, ha már így a kezembe került. Valaki Réka a vécé újságtartójában hagyta, mint minden mást. :o)
Egy kedves ismerős kérdezte a napokban, ismerjük-e, mert az ő legkisebb lánya - 2-3 éves - hangoskönyvben hallgatja, és imádja. Rögtön felidéztünk egy közös kedvencet a könyvből:
"Volt egy úr, lakhelye Mozambik,
fenéken harapták a zombik.
Faggaták: "Nagyon fáj?"
Azt modta: "Ugyanmár.
Eleve is volt már azon lik."
Ha a történetre nem is emlékszem, erre és a többi hasonló szösszenetre egészen pontosan. Akkor a legkisebb lányom még előkészítőbe járt, 7 éves volt. Megtanult a könyvből párat ezekből a versikékből, és elmondta a tanár néninek, aki kölcsön is kérte a könyvet. Neki is tetszett.
Persze, ez egyéntől függ - meg még sok más dologtól. Például: egy másik versikét egy Peti nevű kisfiúnak mondtam el, aki erre sértődötten azt mondta, hogy milyen szemtelenség.
Így hangzik:
"Kíváncsi gyerek volt Péterke,
bedugta orrát az ételbe.
Kiszólt a galuska:
"Megrúglak, Petyuska!"
S Péterke felszállt az éterbe."
Két emlékezetes részt emeltem ki a regényből, s ha ezek alapján kedvet kaptál a többi elolvasásához, akkor én már csak jó szórakozást kívánok Neked.
A lehető legjobbakat!
Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése