2012. július 22., vasárnap

KÖNYV: Vakáció a halott utcában

Csukás István könyve már az elején a gyerekkorom hangulatát idézi fel. Amikor a szünidő nyugodt volt és hosszú. Hétfőnként nem volt tévéműsor, gyerekműsorok is csak délelőtt és hétvégén, és persze az Esti mese. A délelőttök lassan és unalmasan teltek, de délutánra az utca gyerekei és a barátok összeverődtek, és csak sötétedésre kerültünk elő egy-egy "de jó volt" játék után.
A történet főszereplői az új lakótelepre költöző gyerekek, akik hamar összebarátkoznak. Felfedezik a környéket, az elhagyott és lebontásra váró régi házakat a "halott" utcában. A fordulatot egy igazi halott "felbukkanása" okozza. A fiúk nyomozásba kezdenek a tehetséges Gergő vezetésével. Vigyázat! Mindenki gyanús! 
Megismerkednek egy lelkes hangjátékíróval, Gajzágó Istvánnal, akit elkerül az ihlet. A nyomozás során a fantáziája újra szárnyra kap, még egy kis csavart is visz a történetbe, ami végül a nyomozás sikerét eredményezi.
Filmforgatás, régi lakók, Kakula Zé, titkos levelek, és az unalmasnak induló szünidő végül nagyon is kalandos napokat hoz.
A könyv vége felé, amikor összeül a kupaktanács és gyorsan összegzik az eseményeket, nekem hiányzik valami. Aztán a könyvet becsukva olyan érzésem támadt, mintha Csukás István az időszűkében lévő Gajzágó lenne, akit köt a határidő. Hiányzik a végéről egy-két apró dolog részletezése.
A könyvet elsősorban a hozzám hasonló korú szülőknek ajánlom. Tudom, hogy ők utána meghozzák a gyerekeik kedvét a könyv elolvasásához. Esetleg majd párhuzamosan olvassák, ahogy mi. :o)

A lehető legjobbakat!

Kata


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése