Beszéljünk a képességekről 3. (befejezés)

Tisztáztunk néhány fogalmat, majd a második részben nagy vonalakban áttekintettük, mi tartozik a megismerő tevékenységhez, a beszédhez, a mozgáshoz és a szociális képességekhez. Most nézzük ezeket részletesebben.

I. A megismerő tevékenység (kognitív funkció) során kerülnek feldolgozásra a különféle információk. 

1. Észlelés - percepció

• idő
• tér
• mozgással összefüggő - kinesztetikus
• látási - vizuális
• hallási - auditív
• tapintási - taktilis

2. A figyelem tulajdonságai 

• egy dologra összpontosítás - koncentráció
• erősség - intenzitás
• tartósság
• terjedelem
• megosztás
• átkapcsolhatóság
• elterelhetőség - fluktuáció
• megszokás - habituáció

A figyelem lehet spontán vagy irányított. Fejlesztés során a látási, hallási, mozgási, tapintási, téri és idői figyelmet irányítottan erősítjük.

3. Emlékezet - rövid és hosszú távú memória (rtm, htm)

• látási - vizuális
• hallási - auditív
• tapintásra vonatkozó - taktilis
• mozgásos - kinesztetikus
• időbeli
• térbeli

4. A gondolkodás fajtái

• analógiás
• algoritmiás
• kritikai
• logikus
• problémamegoldó - kreatív
• fogalomalkotó
• érzékelő és cselekvéses
• oksági - kauzális

 II. Beszéd

1. Beszédprodukció - gondolattól a kifejezésig
2. Beszédészlelés és -megértés

III. Mozgás

1. Nagymozgás

• különböző mozgásminták (futás, ugrás, stb.)
• időhöz, térhez alkalmazkodó mozgások
• egyensúly

2. Finommozgás

• kézügyesség
• ábrázolás
• különféle elemek rajzolása

IV. Szocialitás itt

1. Önkiszolgálás
2. Társas viselkedés  

Ha kérdése van, szeretne még többet tudni az egyes területekről, azok fejlesztési lehetőségeiről, írjon itt vagy keressen a Bercelinfo Bt. facebook oldalán.

Kovácsné Dávid Katalin

fejlesztőpedagógus

A lehető legjobbakat!

Boldog új évet kívánok!

A lehető legjobbakat! 

Kata

Békés, boldog karácsonyt

Beszéljünk a képességekről 2.

Munkám során számos szakértői véleményt olvastam olyan gyerekekről, akik a részképességek egy vagy több területén elmaradást mutatnak. Az elmaradás olyan problémákat eredményez, melyek az átlaghoz képest nehezítik, akadályozzák a tanulást, a közösségbe való beilleszkedést. Írásom végén felsorolom azokat a területeket, melyek fejlesztésére a bizottságok javaslatot tettek. A felsorolásban nem csak képességek vannak, de a különféle problémák hátterében legtöbbször azok gyengesége áll.  

Ezeket a képességeket szeretném bemutatni a következőkben. Előtte azonban tisztázzunk két fogalmat, az érzékelést és az észlelést. Azért tartom fontosnak ezt is tisztázni, mert az 1. részben leírt tanulási folyamatnak ez is az alapja.

Érzékeléskor a környezetből érkező ingereket érzékszerveinkkel felfogjuk. Látunk, hallunk, ízlelünk, tapintunk, szagokat érzünk. Az érzékelés az észlelés alapja, de maga az észlelés előzetes tudásra épül. Például: hallom egy kulcscsomó csörgését. Számos inger ér adott pillanatban, de ki tudom szűrni a zajok és egyéb információk közül a kulcsok zaját. Nem látom a kulcsokat, mégis tudom, hogy az, mert már korábban megtapasztaltam. Hallottam, láttam, tapintottam, lehet, hogy megnyaltam, használtam. Van róla előzetes tudásom több csatornán keresztül is. Tehát az érzékszerveimmel felfogott inger eljutott az agyamba, s ott - a már meglévő emlékekre támaszkodva - "tudatosult" bennem, mi az, amit éppen érzékeltem.

Most nézzük a megismerő funkciókat, a beszédet, a mozgást, a szociális képességeket. Írásomban nem térek ki arra, hogy egyik terület hogyan hat a másikra, de mindenképp fontos tudni, hogy hatnak egymás fejlődésére, és jó, ha fejlődésük összhangban zajlik.

A megismerő tevékenységekhez (kognitív funkció) sorolható az észlelés (percepció), a figyelem, az emlékezet és a gondolkodás. A beszédhez tartozik a beszédprodukció, a beszédértés. Mozgásnál megkülönböztetünk nagy- és finommozgást. Szociális képességek alatt az önkiszolgálást és a társas viselkedés szabályainak megtanulását, betartását értjük.


Következő írásomban ezt a négy területet fogom részletezni.

(A bizottságok által fejlesztésre kijelölt területek: auditív észlelés, auditív emlékezet, olvasási technika, szövegértés, önálló szövegfeldolgozás, beszédészlelés, nyelvi, helyesírási szabályok bevésése, betűbiztonság fejlesztése, íráskép, szókincs, figyelem,  koncentráció, vizuális emlékezet, vizuális észlelés, szerialitás, betűdifferenciálás, auditív differenciálás, vizuális differenciálás,  matematikai alapműveletek fejben, írásban, időbeli orientáció,  térbeli orientáció,  auditív figyelem, grafomotorikum, munkatempó fokozása,  irányok kialakítása, tízesátlépés pozitív és negatív irányban, számkörbővítés, önbizalom növelése, síkbeli tájékozódás,  matematikai gondolkodás,  dinamikus olvasás, szabályfelismerés, logikus gondolkodás, kauzális gondolkodás.)

Kovácsné Dávid Katalin

fejlesztőpedagógus

A lehető legjobbakat!

Beszéljünk a képességekről 1.

Először tisztázzuk a következő fogalmakat: adottság, képesség, jártasság, készség. 

Az adottságok velünk született lehetőségek. Azért lehetőségek, mert nem (csak) maguktól fognak kifejlődni, kiteljesedni.

Az adottságokból a születés utáni tanulás, gyakorlás, játék, "használat" során  kialakul a képesség. Képes vagyok valamit végrehajtani, legyen az akár mozgás, megismerés, kommunikáció, érzelem. Például: egészségesen születtem, minden feltétel adott, hogy megtanuljak járni. Először kapaszkodással, lassan, totyogva. Kialakul a képesség a meglévő adottságokra épülve gyakorlás útján.

Aztán a sok-sok gyakorlás során egyre bátrabban lépkedek. Óvatosan, de már önállóan. Ha sokszor ismétlek valamit, akkor jártas, gyakorlott leszek benne. Van még mit tanulnom, például ugrálni, futni, stb., de már ügyesen járok, alkalmazom különböző helyzetekben a képességemet.

Nézzük meg egy bicikliző kisgyerek tanulásának folyamatát. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy megtanuljon kerékpározni. Van, aki kisebb lejtőn gurul le rengetegszer. A lábát a levegőben tartja, maga elé figyel mereven, nem néz fel, a kezével teljes erőből markolja a kormányt, kanyarodni nem tud, megállni is csak segítséggel (vagy a talpával fékez). Addig megy, amíg a lendület viszi. Aztán a tízezredik próbálkozás után megpróbálja feltenni a lábát a pedálra és egyet-kettőt tekerni. Először a nehezedő láb felé dől, leteszi a lábát, de kicsit halad tovább a sík terepen. Aztán megérzi az egyensúlyt, de még mindig nagyon koncentrál a mozdulatokra. Egyre ügyesebb lesz, bátrabb. Sok idő múltán - kinél mennyi - már az utat figyeli, a mozdulatok automatikussá válnak. Később már tudja jelezni az irányt, nem jelent gondot az egykezes kormányozás, a sebességváltás, a hirtelen fékezés. Tud beszélgetni közben, nézelődni. Van, aki még a kormányt sem fogja. Nem kell minden érzékszervével a bicikli "működtetésére" figyelnie. Eszközzé válik a kerékpár, készségszinten megtanulta kezelni. 

Talán így már érthető a fogalmak közötti különbség, s látható a példákon keresztül a tanulás folyamata. 

Ha valamilyen képesség, részképesség területén elmaradás mutatkozik, akkor ott támogatásra van szükség, hogy - egyéni adottságokhoz mérten - optimális fejlődést érjünk el. 

A következőkben átlátható képet szeretnék adni a képességcsoportokról és azokon belül a részképességekről. 

Kovácsné Dávid Katalin

fejlesztőpedagógus

A lehető legjobbakat!

Kéztorna

Összegyűjtöttem néhány mondókát a kéz tornáztatására.

Ujjaimat mutogatom,

közben vígan mondogatom:

kifordítom, befordítom,

fölfordítom, lefordítom,

zongorázok, furulyázok,

erősebb lett a kezem,

a tornát befejezem.

Nyisd a kezed,

zárd ökölbe,

forgasd a csuklód körbe-körbe,

tapsolj kettőt,

csapj a térdre,

engedd a kezed le a mélybe.

Mit csinál a kis kezem?

Simogat kedvesen,

ütöget mérgesen,

csiklandoz viccesen,

csipked hegyesen

táncol ügyesen.

Mit csinál a kis kezem?

Te is tudod, mondd velem.

Hüvelykujjam korán kelt,

ablakon kopogtatott,

a négy szomszéd kiugrott,

s köszöntötték: Jó napot!

Itt a kezem: jobb és bal,

összeverem, megszólal.

Itt a kezem: bal és jobb,

most kell vele tapsolnod.

Ez a szemem,

ez a szám,

ez meg itt az arcocskám.

Jobbra, balra két karom,

ha akarom, forgatom.

Két lábamon megállok,

ha akarok, ugrálok.

Lassan forog a kerék,

mert a vize nem elég. (csukló)

Gyorsan forog a kerék,

mert a vize már elég. (mutatóujj)

Esik eső, fúj a szél,

nyírfa ága összeér.

Újra össze, újra szét,

rajta-rajta most elég. (fej felett a kéz, lengedez, majd leereszteni)

Húzzuk a szekeret,

forgatjuk a kereket,

vezetjük az autót,

becsapjuk az ajtót.

Hüvelykujjam korán kel,

minden ajtón bekopog.

felkelnek a szomszédok,

köszönnek, hogy: Jó napot!

Egyedem-begyedem, ez az én tenyerem.

Öt kis fürge ujj van rajta,

bemutatom őket sorba.

Hüvelykujjam itt az első,

mellé másik, ez már kettő.

Össze-szét, össze-szét,

körbeforog a kerék. (ujjak nyitogatása, csukló forgatása)

Középső ujjam a leghosszabb (megj.: a többit ne csukd le!)

nem csinálok semmi rosszat!

Össze-szét …

Erre gyűrűt fogok húzni,

ezt a kicsit gyorsan nyújtsd ki.

Össze-szét …

Sokat tud az én kezem,

sokat tud az ujjam.

Benne mindféle régi,

s mindenféle új van. (! bal hüvelykujjat a jobb mutatóra, jobb hüvelykujjat a bal mutatóra, váltogatni)

Tettünk-vettünk, serénykedtünk,

építettünk, szépítettünk.

Megpihen a két kezünk,

elégedett a szívünk.

Hüvelykujjam almafa,

mutatóujjam megrázta,

középső ujjam összeszedte,

gyűrűsujjam hazavitte,

a kisujjam mind megette,

megfájdult a hasa tőle.

Megmásztam öt hegyet,

egy dundit, egy keskenyet,

egy magasat, egy ékeset,

egy egészen kicsikét,

nekem ennyi épp elég.

Megfogtam egy magocskát,

fúrok neki lyukacskát.

Beleteszem,

betemetem,

gereblyézem,

öntözgetem.

Megsüti a napocska,

kibújik,

nő a szára,

ekkor a szél megfújja,

elrepül a magocska.

Csepereg az eső, (körömkocogtatás a padon)

szitál, (nyújtott ujjak zongoráznak)

esik, (két mutatóujj felváltva)

villámlik, (kéz a fej fölé)

lecsap. (lecsap)

Kicsi mag a föld alatt, (két ököl együtt)

napsugarat hívogat,

ha a tavasz közeleg,

pici csíra növöget, (mutatóujj)

kapaszkodik a gyökér,

kis növényke fényre ér. (zárt tenyér)

Nő a szára, levele, (zárt tenyérrel kar felfelé)

nyújtózkodik fölfele,

bimbót ringat, (zárt ököl)

szirmot nyit,

illatával beborít. (ujjak nyitnak)

 


A lehető legjobbakat! 

Kata

Felkészült az iskolára?

Iskolaérettnek tekinthető az a kisgyerek, akinél kialakult olyan biológiai, pszichológiai és szociális érettség, mely alkalmassá teszi őt az iskola elkezdésre, az iskolai életre. Megérti és elfogadja ezt a számára új helyzetet. Miről van szó?

Felsorolom, mi jellemzi az iskolára felkészült kisgyereket:

- Elkezdődik a fogváltás, a test aránya megváltozik.

- Kialakul az oldaliság (laterizáció), melynek hatására válik a mozgás összerendezettebbé, finomabbá, a gondolkodás pedig magasabb szintűvé. 

- Elemi mozgásokat végrehajt: kúszás, mászás, szökdelés, járásmódok, keresztező mozgások, stb. Végtagjait egymástól függetlenül tudja irányítani. Mozdulatokat, mozgássorokat leutánoz.

- Jó az egyensúlyérzéke. 

- Általánosan tájékozott: személyes adatok, név, lakcím, életkor, család, napszakok, napok, évszakok, színek, saját környezet.
- Tájékozódik saját testen, tudja az irányokat térben, síkban.

- Egyre kevesebb segítséget igényel az önellátásban (cipőkötés, öltözködés, kézmosás, étkezés, zsebkendő használata, stb.). 
- Új helyzetben nem igényli a szülők jelenlétét.

- Igyekszik beilleszkedni, elfogadja a feladathelyzetet, betartja a szabályokat, kialakul a feladattartás. - Motivált, érdeklődő. Képes elmélyülni feladatokban. Képes önkontrollra és tűri a monotóniát.

- Képes önálló problémamegoldásra.

- Bizalommal fordul a felnőttek felé. Közösségben vannak kapcsolatai, játszik.

- Kialakul a szándékos figyelem, kizárja a felesleges információkat, koncentrál.

- Rövid távú memóriájának kapacitása növekszik, tároláshoz, előhíváshoz saját módszereket alkalmaz.

- Felismeri a rész és egész viszonyát (pl. ki tud egészíteni egy hiányos rajzot), az alak állandóságot (egy alakzat elfordítva is ugyanaz). Meg tudja különböztetni az alakot a háttértől. Két hasonló formáról el tudja dönteni, hogy azonosak-e. Meglátja a különbséget.
- Mennyiségi műveleteket végez eszközökkel, esetleg elvontan is (eszközök nélkül, fejben), a hatos számkörben jól tájékozódik.

- Képes ábramásolásra, ábrázolására (pl. emberalak részletesen), vonaltartásra, mintakövetésre, nem idegenkedik az író-rajzoló tevékenységtől.

- A hangokat meg tudja különböztetni egymástól.

- Hangképzése tiszta, a hangok érthetőek.

- A hallott számsorokat, összetett mondatokat el tudja ismételni. 

- Képes halott történet visszaadására (Folyamatos, sorrendben helyes, pontos vagy hiányos, saját elemeket sző bele (konfabuláció)? )

- Képes önállóan mesélni egy képről (mondatalkotás, összefüggések, szókincs, relációszókincs, árnyalt kifejezés).

- Képek rendezésével történetet tud kirakni (időrendi, ok-okozati sorrend), el tudja mesélni. 

- Képes mondatokat befejezni (pl. A kutyának négy lába van, a libának ....).

Sok dolgot kell tudnia egy iskolába készülő kisgyereknek? 

Nem. Rengeteget. 

Gondoljunk csak bele! Ez hatalmas ismeretanyag. Nagyon sok és rendszeres munka kell ahhoz, hogy egy kisgyerek a születésétől kezdve ennyi területen jártasságot szerezzen. Ideális esetben az otthoni környezetben, majd intézményi keretek között a sok-sok szabad és irányított játékkal, játékos feladattal élményszerűen és észrevétlenül tanulja ezeket.

Írásomban nem térek ki az egyéni különbségekre, a speciális helyzetekre, az óvodai és iskolai környezetre és azon többi tényezőre, melyek egy kisgyerek életét, képességeinek kibontakoztatását befolyásolják. 

Írásom tájékoztatás a téma iránt érdeklődők számára.

A lehető legjobbakat! 

Kovácsné Dávid Katalin

fejlesztőpedagógus