Pontot teszek a végére 7. - Pisa

Olaszországi utunk során összesen 2559 km-t tettünk meg, aminek utolsó nagyobb állomása Pisa (tölcsértorkolat) volt. Nem volt pisai térképünk, nem tudtuk merre az arra. Legyünk ösztönösek! Első lejárat az útról: "Ne! Ez olyan külváros-féle". A második a repülőtér felé vezetett. A harmadik az utolsó lehetőség volt. Aztán csak mentünk, amerre vitt az út, az utcák meg egyre szűkebbek lettek. Leparkoltunk. "Most merre?" "Menjünk a turisták után. :)" Rövid séta után egy térre értünk. A térre! A Csodák mezejére - Campo dei Miracoli. 

Ott volt előttünk a szép zöld gyep közepén a székesegyház - Duomo Santa Maria Assunta. Ettől balra áll a keresztelőkápolna. Bejárataik egymásra néznek. 

A székesegyház mögött húzódik hosszan a temető téglalap alapú fedett kerengője, aminek a közepén nyitott díszkert zöldell. Ez a Camposanto, a szent mező. Nem a díszkert a temető, hanem a körüljáró, amin a látogatók járnak. És nem voltunk kevesen! 

Nagyon meleg volt. Az emberek, ahogy az árnyék járta körül az épületeket, úgy mentek ők is vele együtt. A fűben heverésztek. Legjobb volt benn hűsölni valamelyik épületben. Nekem legjobban a keresztelőkápolna tetszett, Zolinak a Camposanto. Aki idelátogat ne sajnáljon belépőre kiadni, bár nem olcsó. Olyan jegyet vettünk, amivel bemehettünk a fentieken kívül még két múzeumba. 

A harangtoronyba - campanile - nem vettünk külön jegyet. Magas volt, tériszony, sok lépcső, és csak meghatározott időpontban indult vezetés. De jól megnéztük! Tényleg nagyon ferde, amit a harangház ellenirányú építésével próbáltak "kiegyenesíteni". Nagyon jó képeket készítettünk! 

 

Pisaról először a ferde torony jut eszünkbe, ami tényleg fantasztikus, hogy még áll. De számomra sokkal érdekesebbek a körülötte lévő épületek. Egészen más volt ezt az egészet élőben látni, ami nem mondható el mindenről. A város más részein is van még látnivaló, de ehhez egy nap nem elég. 

Ahogy Toszkána megismeréséhez sem elég öt nap, és belőle sem elég öt nap. Belekóstoltunk és igencsak ízlett. 

Sok kirándulás van már mögöttem, ami által új dolgokat ismertem meg, gazdagodtam, elraktároztam. Van hely, ahova visszavágyódom, és némelyik csak erőpróba volt. Persze mindegyik formálja az embert.

És volt ez az út, ami nekem ennél sokkal-sokkal többet jelent!

Mondtam a családnak, hogy elkövetkező születésnapjaimra csak egy tábla csokit kérek. Na jó! Levendulásat!

Ja! .

A lehető legjobbakat! 

Kata

Pontot teszek a végére 6. - Cecina

Július 13., szombat. 9.30-kor keltünk, és tanakodtunk, aznap mit csináljunk. Volterrát már ismertük. Elővettük a térképet. Nem kellett sokat gondolkodni: látni akartuk a tengert, tehát: irány Cecina! Már jól kiigazodtunk a táblákon, megszoktuk az ottani közlekedést, ami igen lendületes. Amiért itthon már dudálnak, öklöt ráznak, beszólnak, mutogatnak, azt ott lazábban kezelik. Egyiket sem tapasztaltuk. Felvettük a ritmust, és azt kellett látnunk, hogy ez nagyon rendben van. 

Dél körül indultunk Cecinaba, a tengerparti nagyvárosba. Az ember idegen helyen legjobban teszi, ha ösztönös. Ez tényleg segít! Leparkoltunk. Ez is egyszerű - most már. Ha fehér a vonal, akkor nem fizetős. Kivéve, ha van más tábla. Ha sárga, kék, akkor fizess! De ezt sem kezelik őrült szigorúsággal. Nem áll kint őr, nem jön oda hozzád senki. Nincs az az idegeskedés, mint pl. Kecskemét belvárosában. 

Megnéztük a térképet, ami szerint a tengerpart még kb. 4 km-re volt a parkolótól, így tovább indultunk a város tengerparti része felé. Ez Cecina Mare. A szállodák, apartmanok, lakóházak környékén lehetetlen megállni, de van egy nagy ingyenes parkoló sorompóval a tengerpart közelében. Lesétáltunk egy árnyékos kikötői úton a tengerhez. A sövény leanderekből van. Gyönyörűek, mindenhol vannak. Vadon, a hidak lábánál, az út mentén, a kertekben.

Leértünk a végeláthatatlan partra, a Földközi-tenger beltengeréhez a Ligur-tengerhez. (De az is lehet, hogy ez már a Tirrén-tenger.) Mit mondhat erre a látványra a szántókhoz szokott egyszerű ember? Nem tudsz betelni vele! A víz kellemes, és annyi érdekes kavics! Nem lehetett ott hagyni őket! 

Befejező rész következik.

A lehető legjobbakat! 

Kata

Pontot teszek a végére 4. - Volterra

Két éve - születésnapomra - kaptam egy művészeti kalauzt, ami alapkönyv Toszkána megismeréséhez. Aki ide jön, kötelező megvennie. Most jött el a könyv ideje! 

Volterra lett pihenésünk és kirándulásaink alfája és omegája. Ideális kiindulási pont volt kirándulásokhoz, szállodánk pedig ideális pihenőhely. Az Albergo (hotel) Nazionale  a műemlékváros központjában van. Fürdőszobánk ablakából a főtér harangját láttuk, hallottuk. Jó kis időjelző! Itthon is, ha reggel megszólal a templom harangja, tudjuk, hogy 6 óra, lassan kelni kell. Ez is megnyugtató állandóság.

Volterra 550 m magasan fekvő műemlékváros, amit nem a turisták hada lep el, mint a tengerpartokat, hanem az itt élők és dolgozók népesítik be. Valamikor városfal vette körül, amiből ma már csak kevés maradt, de a  a két városkapu ma is áll. A városkapun belül a szűk utcácskák és sikátorok lakóházak, üzletek, templomok, kávézók, pékségek, műhelyek, cukrászdák között vezettek minket. 

Az ablakok alatt szinte mindenhol csigás szárítókötélen ruhák lógtak. Ahol ritkán járnak, ott még ki se centrifugázzák, csepeg le az utcára a víz. Az ablakokban macskák figyeltek, és egy ablakból gitárjáték is kihallatszott. Az ablakokat pici előtetők védik az esőtől. A naptól nem kell, mert a házak nagyon közel vannak egymáshoz, árnyékot vetnek egymásra. Legtöbb helyen spaletta van. 

254 lépcső

Mikor haza jöttünk, lehoztuk a padlásról házunk eredeti spalettáit. Tíz évvel ezelőtt nagyon ódivatúnak tartottuk. Változunk. A szállodánk ablakán is volt, és ráébredtünk, milyen jó kis találmány. Nem biztos, hogy mindenből kell az új, hogy jobb az új, vagy többet ad. A régi báját, megbízhatóságát, hangulatát nem mindig lehet pótolni.

Nagyon szerettünk itt lenni. Két nap kellett a megismeréséhez. A szálloda közelében volt egy mélygarázs, de gázos autónkkal nem parkolhattunk itt, csak a városfalon kívüli szabad parkolóban. Itt letettük az autót, majd 254 lépcsőn szépen felbaktattunk az óvárosba. Nem lehet eltévedni, olyan egyszerű. Aztán minél többet ismertem meg, annál inkább szorultam Zoli tájékozódó képességére. Vicces volt! 
Nem részletezem a látnivalókat, de megemlítem, hogy egy téren, inkább terecskén belül ott a keresztelő kápolna, a templom, és a temetkezési szertartások helye. És itt tartanak ócskapiacot, ahol a lópatkótól kezdve a hatalmas kapukulcsokig minden van. És közvetlenül itt van a mentők helye, bár rejtély, hogyan tudnak a szűk utcán ide felkanyarogni. Amikor ott sétáltunk, épp nem volt eset, hát kint ültek és gitároztak. 
Nem hagyhatom ki a felsorolásból a régi színház, a Teatro Romano romjait, és a Rocca Nuovat, a régi erődöt, ami börtön. 
Sok kis üzlet van, ahol az etruszk örökségre emlékeztető emléktárgyakat készítik és/vagy árulják. Ezek pici, kb. 4x4-es helyiségek. Nyitott ajtón és ablakon beláttunk egy alabástromfaragó műhelyébe is. A turizmus mellett ez az egyik jelentős bevételi forrás az itt élők számára. A szállodánk mellett volt egy hatalmas üzlet, ahol mi is vásároltunk ezekből a szépségekből. 
A főteret sem hagyhatom ki. Ez a Piazza dei Priori. Ez a közélet központja. A városháza földszintje mindig nyitva, megvilágítva. Itt a régi városatyák, parancsnokok címereit láthattuk. Itt van a rendőrség, bár nagyon észrevétlenül a pénzváltó mellett két étterem szomszédságában. 
Az éttermek általában este fél hétkor nyitnak, ekkor kezdődik az élet az utcácskákon. A kicsiktől az idősekig mindenki kint van. Beszélgetnek, üldögélnek, kutyát sétáltatnak. A kutyákat az üzletekbe is be lehet vinni. Vagy éppen csak a város alatt elterülő tájban gyönyörködnek, ahogy mi is. Este tíz körül kezdenek haza szállingózni az emberek. A völgy már nem látszik, csak az, ahogy a völgy felől a köd szép lassan ellepi a város megvilágított tornyait. Ha akarom, félelmetesnek látom. Még jó, hogy a szállodánk csak pár lépésre volt. Nem kellett altatni minket.
Érkezésünk után másnap reggel 7-kor keltünk. A spalettát kinyitva borongós szürkeség köszöntött. Készülődtünk. 20 perc múlva a nyitott ablakon át percről percre látszott, ahogy a nap felkel és mindent megvilágít. Hirtelen meleg, világos nyár lett. Viszont kint a völgyből semmi nem látszott, a felhők mindent takartak. Sétáltunk, és olyan jelenség tárult elénk, ami nálunk nem tapasztalható. 8.20 körül járt, amikor a völgy kitisztult, és szinte fogni lehetett, ahogy körülöttünk a fákat elborítja a völgyből felszálló pára. Percekre minden olyan lett, mint ősszel, mikor minden ködbe borul.
A kis csodával ezerrel fényképeztem. Kiruccanásunk végére kb. 800 fényképpel és pár videóval tértünk haza.
Folyt. köv.

A lehető legjobbakat! 

Kata