2013. augusztus 26., hétfő

Tisza-tó

Augusztus végére még tudott Zoli pár nap szabit beszorítani, így elmentünk két napra a Tisza-tóhoz. A poroszlói kempingben vertük fel sátrainkat. A szabad strand ott volt a kemping melletti gát túloldalán. Nem nagy, de legalább nem volt zsúfolt szezon végén. Megmártóztunk, aztán a hajókikötőbe mentünk. Lehetett bérelni motoros csónakot, de kértünk hozzá túravezetőt is. És milyen jól tettük! Az egyórás túra végén mesélte kísérőnk, hogy aki egyedül vág neki a Poroszlói-medencének, az vagy nem merészkedik a parttól messzire, vagy eltéved, és telefonon segítenek neki kijutni. Szerintem mi is eltévedtünk volna. Nem gondoltam, hogy ilyen zegzugos vízi világba csöppenünk! 
A sás, nád, nemtudommicsoda mellett tavirózsák lebegnek, a víz felszínét pedig majdnem teljesen elborítja az egész Európában védett sulyom. Mivel védett, a hajóutat úgy teszik járhatóvá, hogy a növényt a felszín alatt kb. 50 cm-rel elvágják. Így nem irtják ki, de nem is képez akadályt. A sulyom kb. 2 méter hosszú szárat tud növeszteni, ebből lehet következtetni a víz mélységére az adott helyen. Ősszel elpusztul, leül és elkorhad a víz alján ezzel is gyarapítva a víz iszaprétegét. A sulyom mellett milliószám zöldell még a rucaöröm. 
Ezen a részen találkozik az Eger-patak és a Kis-Tisza, és valamikor volt itt gyümölcsös. A tó szigetein élnek rókák és vaddisznók is. A hajóút alatt mi "csak" madarakat láttunk közelről: hattyúkat, amik megtámadják a csónakot, ha túl közel merészkedik a fiókákhoz; szépséges búbos vöcsököt; vízen futó szárcsákat; sirályokat; kormoránokat; bólogató fattyúszerkőt; vízicsirkéket; szürke gémet, ami - mint egy díszlet - állt mozdulatlanul; és természetesen tőkés récét. És biztosan kihagyok valamit a felsorolásból. 
Az itt élő halakat a helyi Ökocentrumban néztük meg másnap. Az Ökocentrum egész napos elfoglaltságot nyújt és nem szabad kihagyni! 
Bepillantottunk a Tisza-tó Poroszlói-medencéjébe, megismertük a morzsának a töredékét.
A kempingben vacsora után még kártyáztunk, sötétedéskor pedig - szúnyogirtás után - nyugovóra tértünk. Lehet, hogy éjszakai kovácsműhely van a közelben, mert nagyon rosszul aludtam a zajoktól. 
Másnap reggel feltettem a kérdést szeretteimnek: "Létezik ilyen mondás vagy csak álmodtam? Nem ismered azt a szabályt, hogy debrecenit Debrecenben ne üss pofán?" Röhögéssel indult a nap. :)
Mivel a neten Zoli még csak hasonlót sem talált, leszögeztük, hogy rímekkel álmodtam. 
Azért megkérdezem a bátyámat, ő debreceni.



A lehető legjobbakat! 

 Kata

2013. augusztus 12., hétfő

Pontot teszek a végére 7. - Pisa

Olaszországi utunk során összesen 2559 km-t tettünk meg, aminek utolsó nagyobb állomása Pisa (tölcsértorkolat) volt. Nem volt pisai térképünk, nem tudtuk merre az arra. Legyünk ösztönösek! Első lejárat az útról: "Ne! Ez olyan külváros-féle". A második a repülőtér felé vezetett. A harmadik az utolsó lehetőség volt. Aztán csak mentünk, amerre vitt az út, az utcák meg egyre szűkebbek lettek. Leparkoltunk. "Most merre?" "Menjünk a turisták után. :)" Rövid séta után egy térre értünk. A térre! A Csodák mezejére - Campo dei Miracoli. 
Ott volt előttünk a szép zöld gyep közepén a székesegyház - Duomo Santa Maria Assunta. Ettől balra áll a keresztelőkápolna. Bejárataik egymásra néznek. 
A székesegyház mögött húzódik hosszan a temető téglalap alapú fedett kerengője, aminek a közepén nyitott díszkert zöldell. Ez a Camposanto, a szent mező. Nem a díszkert a temető, hanem a körüljáró, amin a látogatók járnak. És nem voltunk kevesen! 
Nagyon meleg volt. Az emberek, ahogy az árnyék járta körül az épületeket, úgy mentek ők is vele együtt. A fűben heverésztek. Legjobb volt benn hűsölni valamelyik épületben. Nekem legjobban a keresztelőkápolna tetszett, Zolinak a Camposanto. Aki idelátogat ne sajnáljon belépőre kiadni, bár nem olcsó. Olyan jegyet vettünk, amivel bemehettünk a fentieken kívül még két múzeumba. 
A harangtoronyba - campanile - nem vettünk külön jegyet. Magas volt, tériszony, sok lépcső, és csak meghatározott időpontban indult vezetés. De jól megnéztük! Tényleg nagyon ferde, amit a harangház ellenirányú építésével próbáltak "kiegyenesíteni". Nagyon jó képeket készítettünk! 
 
Pisaról először a ferde torony jut eszünkbe, ami tényleg fantasztikus, hogy még áll. De számomra sokkal érdekesebbek a körülötte lévő épületek. Egészen más volt ezt az egészet élőben látni, ami nem mondható el mindenről. A város más részein is van még látnivaló, de ehhez egy nap nem elég. 
Ahogy Toszkána megismeréséhez sem elég öt nap, és belőle sem elég öt nap. Belekóstoltunk és igencsak ízlett. 
Sok kirándulás van már mögöttem, ami által új dolgokat ismertem meg, gazdagodtam, elraktároztam. Van hely, ahova visszavágyódom, és némelyik csak erőpróba volt. Persze mindegyik formálja az embert.
És volt ez az út, ami nekem ennél sokkal-sokkal többet jelent!
Mondtam a családnak, hogy elkövetkező születésnapjaimra csak egy tábla csokit kérek. Na jó! Levendulásat!

Ja! .

A lehető legjobbakat! 

Kata