2018. december 10., hétfő

Beszéljünk a képességekről 1.

Először tisztázzuk a következő fogalmakat: adottság, képesség, jártasság, készség. 

Az adottságok velünk született lehetőségek. Azért lehetőségek, mert nem (csak) maguktól fognak kifejlődni, kiteljesedni.

Az adottságokból a születés utáni tanulás, gyakorlás, játék, "használat" során  kialakul a képesség. Képes vagyok valamit végrehajtani, legyen az akár mozgás, megismerés, kommunikáció, érzelem. Például: egészségesen születtem, minden feltétel adott, hogy megtanuljak járni. Először kapaszkodással, lassan, totyogva. Kialakul a képesség a meglévő adottságokra épülve gyakorlás útján.

Aztán a sok-sok gyakorlás során egyre bátrabban lépkedek. Óvatosan, de már önállóan. Ha sokszor ismétlek valamit, akkor jártas, gyakorlott leszek benne. Van még mit tanulnom, például ugrálni, futni, stb., de már ügyesen járok, alkalmazom különböző helyzetekben a képességemet.

Nézzük meg egy bicikliző kisgyerek tanulásának folyamatát. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy megtanuljon kerékpározni. Van, aki kisebb lejtőn gurul le rengetegszer. A lábát a levegőben tartja, maga elé figyel mereven, nem néz fel, a kezével teljes erőből markolja a kormányt, kanyarodni nem tud, megállni is csak segítséggel (vagy a talpával fékez). Addig megy, amíg a lendület viszi. Aztán a tízezredik próbálkozás után megpróbálja feltenni a lábát a pedálra és egyet-kettőt tekerni. Először a nehezedő láb felé dől, leteszi a lábát, de kicsit halad tovább a sík terepen. Aztán megérzi az egyensúlyt, de még mindig nagyon koncentrál a mozdulatokra. Egyre ügyesebb lesz, bátrabb. Sok idő múltán - kinél mennyi - már az utat figyeli, a mozdulatok automatikussá válnak. Később már tudja jelezni az irányt, nem jelent gondot az egykezes kormányozás, a sebességváltás, a hirtelen fékezés. Tud beszélgetni közben, nézelődni. Van, aki még a kormányt sem fogja. Nem kell minden érzékszervével a bicikli "működtetésére" figyelnie. Eszközzé válik a kerékpár, készségszinten megtanulta kezelni. 

Talán így már érthető a fogalmak közötti különbség, s látható a példákon keresztül a tanulás folyamata. 

Ha valamilyen képesség, részképesség területén elmaradás mutatkozik, akkor ott támogatásra van szükség, hogy - egyéni adottságokhoz mérten - optimális fejlődést érjünk el. 

A következőkben átlátható képet szeretnék adni a képességcsoportokról és azokon belül a részképességekről. 

Kovácsné Dávid Katalin
fejlesztőpedagógus


A lehető legjobbakat!

2018. november 30., péntek

Kéztorna


Összegyűjtöttem néhány mondókát a kéz tornáztatására.

Ujjaimat mutogatom,
közben vígan mondogatom:
kifordítom, befordítom,
fölfordítom, lefordítom,
zongorázok, furulyázok,
erősebb lett a kezem,
a tornát befejezem.


Nyisd a kezed,
zárd ökölbe,
forgasd a csuklód körbe-körbe,
tapsolj kettőt,
csapj a térdre,
engedd a kezed le a mélybe.


Mit csinál a kis kezem?
Simogat kedvesen,
ütöget mérgesen,
csiklandoz viccesen,
csipked hegyesen
táncol ügyesen.
Mit csinál a kis kezem?
Te is tudod, mondd velem.


Hüvelykujjam korán kelt,
ablakon kopogtatott,
a négy szomszéd kiugrott,
s köszöntötték: Jó napot!


Itt a kezem: jobb és bal,
összeverem, megszólal.
Itt a kezem: bal és jobb,
most kell vele tapsolnod.


Ez a szemem,
ez a szám,
ez meg itt az arcocskám.
Jobbra, balra két karom,
ha akarom, forgatom.
Két lábamon megállok,
ha akarok, ugrálok.


Lassan forog a kerék,
mert a vize nem elég. (csukló)
Gyorsan forog a kerék,
mert a vize már elég. (mutatóujj)


Esik eső, fúj a szél,
nyírfa ága összeér.
Újra össze, újra szét,
rajta-rajta most elég. (fej felett a kéz, lengedez, majd leereszteni)


Húzzuk a szekeret,
forgatjuk a kereket,
vezetjük az autót,
becsapjuk az ajtót.


Hüvelykujjam korán kel,
minden ajtón bekopog.
felkelnek a szomszédok,
köszönnek, hogy: Jó napot!


Egyedem-begyedem, ez az én tenyerem.
Öt kis fürge ujj van rajta,
bemutatom őket sorba.
Hüvelykujjam itt az első,
mellé másik, ez már kettő.
Össze-szét, össze-szét,
körbeforog a kerék. (ujjak nyitogatása, csukló forgatása)
Középső ujjam a leghosszabb (megj.: a többit ne csukd le!)
nem csinálok semmi rosszat!
Össze-szét …
Erre gyűrűt fogok húzni,
ezt a kicsit gyorsan nyújtsd ki.
Össze-szét …


Sokat tud az én kezem,
sokat tud az ujjam.
Benne mindféle régi,
s mindenféle új van. (! bal hüvelykujjat a jobb mutatóra, jobb hüvelykujjat a bal mutatóra, váltogatni)


Tettünk-vettünk, serénykedtünk,
építettünk, szépítettünk.
Megpihen a két kezünk,
elégedett a szívünk.


Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
középső ujjam összeszedte,
gyűrűsujjam hazavitte,
a kisujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle.


Megmásztam öt hegyet,
egy dundit, egy keskenyet,
egy magasat, egy ékeset,
egy egészen kicsikét,
nekem ennyi épp elég.


Megfogtam egy magocskát,
fúrok neki lyukacskát.
Beleteszem,
betemetem,
gereblyézem,
öntözgetem.
Megsüti a napocska,
kibújik,
nő a szára,
ekkor a szél megfújja,
elrepül a magocska.


Csepereg az eső, (körömkocogtatás a padon)
szitál, (nyújtott ujjak zongoráznak)
esik, (két mutatóujj felváltva)
villámlik, (kéz a fej fölé)
lecsap. (lecsap)


Kicsi mag a föld alatt, (két ököl együtt)
napsugarat hívogat,
ha a tavasz közeleg,
pici csíra növöget, (mutatóujj)
kapaszkodik a gyökér,
kis növényke fényre ér. (zárt tenyér)
Nő a szára, levele, (zárt tenyérrel kar felfelé)
nyújtózkodik fölfele,
bimbót ringat, (zárt ököl)
szirmot nyit,
illatával beborít. (ujjak nyitnak)
 


A lehető legjobbakat! 

Kata