Mostan színes tintákkal álmodom

Pontosabban: színes ceruzákkal. Még pontosabban: vízfesték ceruzákkal. A megrajzolt képet kiszíneztem, majd nedves ecsettel, mintha festenék, átnedvesítettem. Na, ekkor a papíron lévő ceruza úgy viselkedik, mint a gombfesték.

A lányoknak készítettem egy-egy képet. Ha a név nem lenne rajta, akkor is rájönnénk, kinek szól.

Készül a harmadik is.

A lehető legjobbakat! 

Kata

VERS: Juhász Gyula: Szeged

A Tiszaparton halkan ballagok
És hallgatom, mit sírnak a habok?

E partok méla fordulóinál
Állt egyszer gőgös Attila király.

E tájon, hol a két víz összeér,
Áldozott egykor dús Ajtony vezér.

Ott fönn, ahol most vén harang dalol,
Dugonics András búsult valahol.

Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?

Itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott,
Petőfi Zoltán erre ballagott.

Megállok felhős tavaszég alatt
S míg megy a víz és az idő szalad,

Érzem, hogy az öreg Tisza felett
Az örök élet csillaga remeg.

Még hatodikos voltam, mikor ez a vers annyira megfogott, hogy megtanultam. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy érettségin Juhász Gyula lett a tételem.

A lehető legjobbakat! 

Kata